*whoa, warlenka!: képes balaton

Sziasztook!

Momentán el sem hiszem, hogy már egy órája be tudok fogni egy kósza netet, a mienk még mindig haldoklik, semmi életjel. Na gyorsan kihasználom ezt a helyzetet és elmesélem a Balatont. Az a baj, hogy amennyit kellett rá várnotok, annyira egyáltalán nem nagy cucc. De azért jól éreztük magunkat. Én személy szerint teljesen elfelejtettem mindent problémámat, csupán azon mérgelődtem, hogy a Balcsin mennyire durván drága minden. Második nap beültünk kajálni és egy apró adagért dupla annyit fizettünk, mint Szegeden. Na innentől kezdve főzésre váltottunk. Húú ezzel most eléggé a közepébe vágtam, de mindegy. =)

Az elejétől: szerdán délután megérkeztünk, szerencsére egy ismerősünk kijött az állomásra, így nem kellett gyalogolni 2km-t a napon. Nagyon jó idő volt, gyorsan csobbantunk is egyet, aztán felpumpáltuk a bicókat és betekertünk a városba (vagy falu? vagy község? nemtudom.=/) némi vacsiért. De mivel olyan szép idő volt, kitaláltuk, hogy piknikezzünk a kikötőnél. Szerintem nagyon jó volt, bár az emberek úgy néztek ránk mint valami csövesekre, hogy nem tányérból és késsel esszük a parizeres zsömit. Ezután haza, alvás, ami nekem nemjött össze, mert valahol meghúzódott a derekam és alig bírtam mozogni, szóval Zs csütörtökön hozott is rá vmi krémet, hogy ne legyek olyan nagyisjárású. Mivel ma még a tegnapinál is jobb idő volt, mondtam, hogy kötelező 2 óra napozás, le is égtünk kissé, ami velem már Görögország óta nem esett meg. Aztán bementünk a nyári munkahelyemre, ott találkoztam a kollégákkal, maciztunk Zs-vel, meg ugye kajáltunk jódrágán. Aztán este megérkezett a vihar, pedig úgy imádkoztam, hogy ne. Ismét hatalmas dörgés-villámlás-szél, amit én ismét utáltam....Pénteken már szar idő volt, a házban kellett kuksolnunk. De jött hozzánk Ritóc, szóval neki kellett valami finomságot főzni (meg persze nekünk is) és kitaláltuk, hogy legyen tortilla. Sajni az otthoni receptre nem emlékeztem, így netről néztünk ki egy nagyon egyszerűt, Zs gyúrta meg, én sütöttem és szerintem a husival, salival együtt mennyeifinom lett! Este hárman két biciklivel bementünk vmi bulit keresni földvárra, vettünk innit, aztán egy játszótéren ittuk meg, nosztalgiáztunk, elég vicces volt. 2kor mentünk át a munkahelyem kocsmarészébe, de ott elég punnyadt volt a hangulat, mégis világosodásig maradtunk. A másnap az kb. alvásból állt, az idő még mindig szar volt, Zs pedig főzött nekünk édes-savanyút, annyira fincsa volt ez is, hogy el sem tudom mondani. Aztán megint bebicikliztünk némi buli reményében, megint iszi, megint játszótér, csakmost annyira hideg volt, hogy 4 pulcsit kellett felvennem (Michelin bábu hello!). Most előbb mentünk át a pubba, és rohadtsokan voltak, mindig erre vágytam, mikor még dolgoztam, hogy egyszer én is bulizhassak egy hétvégi buliban. Hát most összejött, jól éreztem magam, bár elég nagy lökdösődés volt, és így szereztem a combomra egy cuki lila foltot (nyugi mostmár sárga - imádom ezeket a színváltozós foltgyógyulási szakaszokat..=/). Most nem maradtunk világosodásig, mert a végére kicsit bepunnyadtunk, vasárnapra meg már csak a pakolás, és a hazaút maradt.

Összességében szupi volt a jóöreg Balcsi, 2 dolgot sajnálok: 1. az időt, 2. hogy Ritóc kivételével több cimbi nem jött, pedig csaphattunk volna nagyobb dzsemborit is.=)

Pár kép: igazából konkrét 'Balaton, mint tó' kép nem készült, de mivel születésemtől kezdve mindig ott nyaralok és minden évben készül jópár fürcsis és naplementés, így bocsássátok még, hogy most nincs.