ami volt és ami lesz

Helloo.

Következzen pár rövid történés a múltamból és a jelenemből.

Időrendben annyit meséltem el, hogy péntek, amikor is Zs-vel feljöttünk Pestre. Késő délutánra értünk haza, csak Mamma volt otthon a többiek a Balatonon, így gépeztünk meg punnyadtunk, éjjel megnéztük a másnaposok 2-t, majd gyertyafényes fürdőt vettünk (Szegeden csak zuhanytálca van, így ki kell használni a fürdőkádat) és alvás.

Szombaton Zs fél kettőig aludt, már kezdtem parázni, hogy sosem ébred fel, de aztán mégis. Ezezkután mentünk az ikeába, főleg azért, hogy ötleteket merítsünk. Mostmár, hogy szeptembertől teljesen official az együttlakás szeretném kicsit otthonosabbá varázsolni a lakást. A legfontosabb egy új ágy, mert a régi nagyon kaksa, és kéne még éjjeliszekrény, cipősszekrény meg bazi sok polc, mert több szekrény nem fér a lakásba, cuccom pedig akad egy rakat.=) Igaziból Zs majdnem sógora asztalos, így csak terveket nézegettünk, persze simán össze tudtam volna állítani egy teljes lakást. Ajjh még mindig kéne sok-sok money.=/ Ikea után hazajöttünk, majd este öcsémmel Mattival, meg Zs haverjával, meg Ritóccal és egy sapkás lánnyal elmentünk a Gödörhöz és vodkáztunk meg tökmagoztunk. Ja és egyszer véletlenül Zs ráült a lábamra a székkel, na ott azthittem nyomorék leszek, mert nagyon fájt, a könnyem is folyt, a lábfejem meg zsibbadt. De szerencsére 5perc után már normalizálódott a helyzet, most meg csak egy széklábnyi folt maradt.=) Hááát vége is a szombatnak.

Vasárnap szokásos vasárnapi ebéd, aztán főtt kukorica, nyááááááámi, majd este Zs-nek vissza kellett mennie Szegedre, nekem pedig a pici szívem megszakadt. Elég szar, hogy most 1 hónapig nem láthatom. Persze tudom-tudom vannak olyan párok, akik évente találkoznak, de mi szimbionták vagyunk és nélküle most elég sivár az életem. És a skype az nem ugyanaz, mint egy simi, puszi, vagy ölelés.=/

Hétfő. Tegnap el kellett menni gyógyboltba, hogy megvegyük a szükséges talpbetéteket, ugyanis régóta fáj a lábam, persze akkora X is, hogy én már rosszul vagyok tőle, de ami a nagyobb probléma, hogy rosszul terhelem a súlyt és így minden a sarkamra megy, ami ezért be van gyulladva. Ezen okból kaptam szilikonos sarokéket (ha már szilikoncici nem jutott.=P) és készítik a lúdtalpbetétemet is, mert persze hosszanti és harántsüllyedésem is van. Elég szarul hangzik, de most majd mindig hordani fogom az új barátaimat és utána szép, egészséges lábikóim lesznek, ámen. Ja a munkához kaptam még mbt-utánzat papucsot is, cseszettronda, de kényelmes, gördülékeny. A pult mögött meg úgysem lát senki és nincs szükségem megint arra az iszonyat fájdalomra. Tegnap kb. ennyi volt.

Ma egész nap itthon vagyok, csomagolom az ékszereket, reménykedem, hogy holnap már fel tudom adni. Ma van apa szülinapja és kapott 3 szalma bálát, mert mindig azt mesélte, hogy neki fiatalkorában milyen jó volt azon aludni. Persze nem volt egyszerű itt Budapesten szerezni, de aztán a közeli lovardából vettünk, azok meg azt hitték, hogy kutyának kell.=D

És a jövőm: holnap indulok le a Balatonra és csütörtökön reggel 6kor már munkába is állok. Remélem fénysebességgel fog repülni ez az idő, bár őszintén szólva ezt nem hiszem. Csak hetedikéig kell nagyon kibírnom, utána már jön le a család, akkor már könnyebb, de, hogy idén nem jön Zs, az még mindig szomorú. Sajnos a blogom sem tudom mennyire fog frissülni, mert írás szempontjából elég ingerszegény környezetben leszek. Persze minden nap írhatok postot a rendelésekről, a munkatársaim cseszegetéseiről, a vendégek viselkedéséről, de ezeket még megélni sem valami nagy élmény, nemhogy olvasni. Azért majd próbálok kitalálni valami okosságot, hogy ne haljon be a nejlonharisnny.

Húúhúú, zárom soraimat, cuppok: zsanc.*

(u.i. ez egy tavalyi görögországi kép, nem éppen passzol a témához, de nekem fenntartja a reményt, hogy hátha idén is eljutok valami tengerparti helyre.)