a munkakeresés árnyoldalai, avagy miért nem kellek?

Hellolányok.

Mára nem terveztem posztot, de ismét megejtettem a napi rutinomat a netezés terén és kicsit most besokalltam, gondoltam nem bánjátok ha megosztom veletek.

A téma megint a munkakeresés: ugye december elseje óta már megint munkanélküli vagyok és noha megfogadtam, hogy az idei évben mindent pozitívan nézek, ennyi negatív élmény után talán egy picit kiakadhatok. Szóval december 1. óta tart az az állapot, hogy munkából pénzt nem kapok, így minden egyes nappal csökken a kis büdzsém, így 2 hónap után pedig kezdem azt érezni, hogy lassan nem tudok mit csinálni. Persze mondhatjátok, hogy ott a családom, de higgyétek el, hogy azért az ő kezük is benne van abban, hogy még mindig van egy kevéske tartalékom. Bár tudom, hogy ez a legaggasztóbb, de a pénzügyeket most ne is nézzük.

A másik oldal az erkölcsi fele. Az ünnepek kivételével minden héten csekkolom a szokásos állásportálokat,(régebben ez 10 honlapot jelentett, a munkaügyi központban tett látogatásom óta már kb. 20at) mert hát hol máshol keressen munkát az ember. Amit itt megfigyelek, hogy ugyanazok a hirdetések keringenek és nemcsak a portálokon, hanem hónapokon keresztül is. Van olyan hirdetés, ami nekem így leírás alapján baromira bejönne, nos én először szeptemberben találkoztam vele és azóta is minden héten fent van. A biztonság kedvéért havonta elküldöm azért nekik az önéletrajzom, lehet, hogy a végén rámfanyalodnak.=) Sebaj, azért így is kerül be valami új, így átlagosan hetente 20 emailt küldök ki. És itt következik a legszomorúbb statisztikai adat: legjobb esetben is körülbelül csak 5 választ kaptam. A többi 15 mintha fiktív e-mail cím lenne, még egy elutasítást sem küld. És ilyenkor mikor én erőt fektetek az önéletrajzom alakítgatásába (mert ugye munkatípusokhoz igazítom) a motivációs levél összerakásába (na ezt utálom a legjobban) baromira szarul esik, hogy nagy részben feleslegesen teszem.

Aztán vannak az állásinterjúk. Bár ilyenekre ritkán jutok, de igyekszem az elegánsabbik énemet elővenni, gondosan megfésülködni, magamat meghazudtolva pontosan érkezni és szépen mosolyogni. Na és itt jön a feketeleves: mert kiderül, hogy nincs fix csak jutalék, vagy be kell szállnod valamennyi pénzzel, vagy ki kell váltanod a vállalkozóit, vagy hát 3 hónapig még biztosan nem tudnak bejelenteni, és még napestig sorolhatnám az ilyeneket. Merthogy a meghirdetett állásokban mindig csak a hatalmas pénzekről, villámgyors karrierekről és kötetlen munkaidőről szólnak az infók. Én ezalatt az 5 hónap alatt 4x futottam a Zepterbe és őszintén szólva a hideg ráz tőlük és borzalmas, hogy a hirdetésekbe sosem merik beleírni a nevüket és kitalálnak 50féle pozíciót, pedig mindegyiknek egy a lényege: add el az edényeket! Hát köszi nem. Sajnos a munkák nagy-nagy százaléka üzletkötői, értékesítői, tanácsadói (ami értékesítés szépen szólva) és én ezekbe belekóstoltam és köszönöm nem kell jutalék, sem csapatépítés, az MLM nem barátom. Egyébként pont ma  találkoztam egy hasonló munka kapcsán egy elég vicces ténybe: ha elfogadom az állást és befizetek 15000 forintot, akkor egy egynapos (8órás) képzés után kapok egy pénzügyi OKJ-s végzettséget. Hátkéremszépen ha ezt előbb mondják nem szenvedtem volna tavaly több, mint fél évig azzal a sok idióta tanárral, hogy a végén még a bizonyítványomat sem kapjam meg. Szóval remélem érzékelitek a helyzetet: nevetséges.

Na de térjünk vissza a lelki okokra. Mikor az ember a hónapok során már ennyi nemtörődömséget, rossz tapasztalatot, negatívumot átélt időnként felteszi magának a kérdést: velem van a baj? És mi az? Ennyire buta / ronda / unszimpatikus / lusta lennék? Hol rontottam el? Persze az én esetemben erre vannak részválaszok, de korántsem tartom teljes okoknak, hiszen azért mégis csak van egy alapdiplomám, a 4 év alatt voltak sírós-szenvedős pillanatok, és az bizonyos, hogy negyedannyit sem tanultam, mint egy medikus, de azért tanultam és rávettem magam, hogy akarjam és megcsináltam. Van ECDL-bizonyítványom is, és van nyelvvizsgám is, de ezeket tényleg csak úgy mellékesen. Egyébként sokszor úgy érzem, hogy ezek a dolgok hiábavalók. Oda jutottunk, hogy kelendőbbek a különféle szakképesítések és mióta diplomatulajdonos vagyok sem az álláshirdetésekben, sem a munkaügyi központ által nem találtam egyetlenegy végzettségemnek (ami amúgy a pedagógia) megfelelő állást sem.

Jogos a kérdés, hogy akkor mit tegyek és ti is mit tegyetek ha már csak kevés van hátra a tanulmányaitokból? Sajnos erre nem igazán tudom a jó választ. Javasolhatnám, hogy olyat tanuljatok, ami biztos, hogy kelendő szakma lesz a munkaerőpiacon, (de pár, véleményem szerint nehéz szakmát leszámítva) lehet, hogy mire a végére értek, már nem is lesz a munkátokra annyira szükség. Szerintem ami mindenképp fontos az az ismeretségi kör. Én erre csak későn jöttem rá, a gimiben élveztem, hogy nem ismer senki, és az egyetemen az ismeretséget az alkohol tartotta össze és a kijózanodással nagyjából el is illantak. Jelenleg pedig túlságosan szégyellem a helyzetemet az ismerősszerzéshez. Ördögi kör. De ha megvannak innen-onnan a megfelelő ismerőseid ilyen helyzetekben be tudnak protezsálni egy-egy szuper munkára, vagy csak az is elég ha szólnak és így időben tudsz jelentkezni. A munkaügyi központban is nagy meglepetésemre azt mondták, hogy legelőször kérdezzem körbe az ismerőseimet. (Sajnos ez nálam patthelyzet, mert Szegeden kevés ismerőssel rendelkezem, azok is főleg egyetemisták meg orvosok.) Ami még fontos az a hypeolás, nyomulás. Szeretném ezt szebben kifejezni, de nem tudom. Talán önmenedzselés? A lényeg, hogy nagy erőkkel promótáld magad ahol és akinek csak tudod. Gondolhatjátok, hogy sajnos ez sem az én asztalom: világéletemben utáltam mikor valaki saját magának csapja a reklámot, az ilyen embereket én mindig hiteltelennek tartottam, noha jól láttam és látom, hogy a világban ez a nyerő. Minél több helyre beszéled be magad, annál többen ismernek meg és annál több tapasztalatot szerzel és persze visszakanyarodva az előzőhöz: ezáltal megint csak gyűlnek az ismerősök.

Sajnos más módszer most nem jut az eszembe, szóval várom a ti véleményeiteket is, tapasztalatokat, segítségeket, mindent szívesen fogadok, mert nem igazán vagyok abban a helyzetben, hogy válogassak.

Köszi, hogy elolvastátok, remélem nem gond, hogy valamivel negatívabb bejegyzés született, de most, hogy majd egy órán keresztül agyaltam és pötyögtem a gondolataimat kicsit megnyugodtam és ismét derűsebb vagyok. Nektek minden szépet és jót, el sem hiszitek, hogy mennyire sokat jelent ilyen időszakban a támogatásotok: zsannu.*