Egyébként bocsánat, hogy nem telik értelmesebb posztra, de a munkanapokon nincsenek nagy történések, illetve ma először megdicsértek, aminek nagyon örülök. Aztán estefele elmentünk egy kis vacsiért meg holnapi ebédnekvalóért és ott vigyorgott rám ez a rózsaszín fánk. Nem volt szívem ott hagyni, mert annyira hatalmas és annyira édibédi, mellesleg pedig imádom a fánkot, rohadjon meg amiért ennyire kalóriadús. Dehogy legyetek rám büszkék még nem ettem meg, majd reggeli löket lesz belőle talán. Egyébként ismét a telefonommal fotóztam, van benne ilyen polaroid effekt, emlékszem gyerekkoromban akartam egy polaroid kamerát, mert annyira menőnek éreztem, aztán az egyik rokonomnál találtunk egyet és volt még benne 10 papír és azt ellőttük minden kis butaságra.=)
Több szépet nem tudok mára, remélem azért nem utáltok! Én nagyon csíplek titeket: zsannu.*
(u.i.: ez volt a 450. bejegyzésem, juhúúú. bár nem lett túl ünnepélyes...=D)
Végre a hétvégén már igazi tavaszi időjárás mutatkozott. Hétágra sütött a nap, ezerrel olvadt a hó, csak a hatalmas szél rondított bele kicsit az összképbe, de így is éreztem, hogy ez már a tavasz előszele. Juhúúú! Úgy érzem már csak kevés választ el, hogy belevágjak a terveimbe, alig várom.
Mint láthatjátok a blog is kicsit tavaszasiadott, remélem tetszenek ezek a pasztellszínek. Illetve átléptük az 50000 oldalmegjelenítést, nagyon köszönöm mindenkinek, aki akárcsak egyszer is idepillantott, azoknak pedig pláne akik napról napra elolvassák az írásaimat, loveloveloooove!=)
Íme pár fotó, a telefonommal lőttem, szóval azért nem csúcsminőség:
műszempillás
zs&zs
blue sky
new coral lipstick
pápá!
Élvezzétek ti is a napsütést és bizakodjunk, hogy már nem jön vissza a tél! Szép hetet nektek, hamarosan újra jelentkezem, pusza: zsann.*
Gondoltam ha már a jelmezemet mutattam itt a blogon, ne feledjük a körmeimet sem. Nem pont a jelmezhez festettem a körmöm, inkább az eseményhez és szerintem 10-ből 9 lakkmániás azt mondja ha farsang és essence lakkot kell választani akkor circus confetti. Alapból is imádom ezt a csillámcsodát, mert egy kis üvegbe csempésztek sok-sok vidámságot, de farsangra még ideálisabb, mert visszaadja a jelmezek színes forgatagát. De aki másképp gondolja az szóljon nyugodtan!
A csillámok alá pedig egy fukszia NYC lakk került (195 faithful fuchsia), bevallom őszintén ez a első NYC lakkom, és már régóta ki akartam próbálni, hogy milyen, meg a gyűjteményembe is szeretnék minél több fajtát. Így a heti akció során beszereztem ezt a színt, aminek az elődje egy éve száradt be, kellett már nagyon a hiánypótlás. Azt kell, hogy mondjam meg vagyok elégedve, 1 rétegben is fed és gyorsan szárad, időhiány miatt most hanyagoltam is az örök biztonsági 2. réteget, de nem hiányolom. Na elég a szavakból, mutatom a fotót, ami sajna nem adja vissza a valóságot, de én bízom benne, hogy már mindenkinél lapul egy üveg circus confetti és élőben is tudja csodálni.=)
(olyan jó, hogy végre szikrázó napsütésben fotózhatok.)
És íme itt vannak az "elkövetők" is, talán a faithful fuchsia színe is valamivel élethűbb ezen a képen:
Ti csináltatok speckó farsangi manikűrt, illetve készültök már a tavaszra új lakkokkal? Én pár napja pakoltam át a körömlakkjaimat és rájöttem, hogy egy csomó árnyalat hiányzik, de tavaszra most neon és pasztell színekből tankolok, persze csak ha megkapom majd a fizum.=)
Na puszi nektek, holnap magányos vasárnapom lesz, amit a blognak szentelek (ütemezett posztok, egy kis renoválás, tudjátok, hogy megy ez.=)), addig is üdv: zsannu.*
Most akadt egy kis szabadidőm, szóval röviden elmesélem a tegnapi farsangi partit, először is mutatom a jelmezünk:
Bizony-bizony követtük a tavalyi pacman vonalat és idén is egy játéknak, tetrisnek öltöztünk. Sajnos a munka miatt nem tudtam igazán részt venni a jelmezkészítésben, pedig az is nagyon mókás amikor dobozokat guberálunk, meg vágunk, ragasztunk, tiszta kis barkácsklub.=)
Aztán meg felölteni a jelmezt, kifesteni magunkat és kimenni az emberek közé, begyűjteni az esetleges dicséreteket még úgyis megéri, hogy egész este gyakorlatilag csak oldalra fordulva tudtam közlekedni, mert máshogy nem fért el a karton J.Lo-s tomporom.=) Sajnos szintén a másnapi munka miatt csak 2 órát maradtunk Zs-vel a buliban, de azért így is örülök, hogy idén is beöltöztem.Végül a jelmezversenyen harmadikok lettünk, de nem is ez volt a lényeg, hanem, hogy sok mindenki mondta, hogy bejön neki az egész és ez a legjobb érzés.=)
Hát csak ezt akartam nektek megmutatni, remélem jól vagytok, puszik: zsann.*
Sziasztok!
Elnézést, ezért a 3 napos szünetért, nekem sem volt teljesen ínyemre a dolog, de úgy vélem nincs sok értelme a kényszeredett posztoknak, jobbat pedig nem éreztem, hogy tudnék alkotni. Valahogy kicsit alkotói válságba kerültem, persze nem a totális kiégés veszélye fenyeget, mert van még jópár ötletem, csak ezekhez kell egy kis előkészület, ahhoz pedig nem volt energiám. Ez a poszt sem lesz annyira nagy volumenű, csak gondoltam ha már a kommentekben olyan kedvesek vagytok hozzám és sokat támogattok, én tartozom annyival, hogy néha nagy vonalakban elárulom mi van velem, ez a mai irományom is erről fog szólni, szóval akit ez nem érdekel az inkább ne olvasson tovább.=)
A másik oka ennek a posztmentességnek az, hogy végre elkezdtem dolgozni, nagyon rámfért már, mert kell a pénz meg elegem volt az unalomból is. A munkáról annyit érdemes tudnotok, hogy telefonos ügyfélszolgálatos meló, nem éppen ez szerepelt álmaimban, de sajnos nem válogathatok. Amúgy 4en vagyunk lányok egy helyiségben, még ismerkedem a többiekkel, remélem azért majd nagyjából jól ki fogok jönni velük.
A hetem így főleg a munkával telt, 7kor indulás és 5kor haza, ráadásul Zs két nap is ügyelt, szóval remélem kicsit jobb hetek következnek, én az Árkádban próbáltam elütni az időmet, sajna főleg nézgelődéssel, de azért még az utolsó utáni pillanatban találtam leárazásos holmikat: a Zarában egy karkötőt, amit már rég kinéztem, illetve a New Yorkerben egy oversized inget. Apropó az inget szeretném kicsit feltunningolni tavaszra, így aki tud segíteni abban, hogy hol szerezhetnék egy darabka neonsárga anyagot az írja meg gyorsan kommentben. Nekem egyenlőre ötletem sincs, sajnos kis hazánk elég szegényes alapanyagok terén.
Nagyjából ennyi az össz újdonság, amit mesélni tudok, egyébként pedig sokakkal együtt én is várom már a tavaszt. Márciustól szeretnék beiratkozni spinningre valahova és kitaláltam, hogy havi és nem alkalmi bérletet veszek, így majd mindennap el tudom vonszolni a töppedt testemet egy kis mozgásra.=) Nem akarok magamnak semmilyen célt kitűzni, csupán szeretném magam kicsit jobban érezni, még ha ugyanilyen is maradok legalább tudjam, hogy megpróbáltam. Úh és természetesen szeretnék új és színes ruhákat, már ki is néztem 3 szoknyát a H&M-ben amik nagyon bejönnek, csak nemtudom érdemes-e ugyanabból a fazonból hármat is venni, meg nem is bizti, hogy jól áll... na de a lényeg, hogy vannak tervek, csak olvadjon a hó, süssön a nap és boldogság lesz. =)
Köszönöm, hogy elolvastátok, meg köszi a türelmeteket is, próbálkozom majd jobban aktivizálni magam, remélem sikerül is. Love u all: zsann.*
Nyugi mindenkinek, nem akarok itt Valentin-nap kapcsán rózsaszín cukorszirupban tocsogni és szívecskéket rajzolgatni, tavaly ezen a napon, meg azóta már sokszor megfogalmaztam körülbelül mindent amit egy bizonyos személy iránt érzek (aki érdeklődik itt elolvashatja).
Egyszerűen csak röviden leírom álláspontomat erről a kis megemlékezésről. Nagyjából a véleményem 2 szakaszra osztható, szerintem ugyanúgy, mint mindenkinek: ez a szerelem előtti meg utáni időszak. Régebben, a szerelem előtti időszakban utáltam ezt a napot tiszta szívemből. Persze kezdetben kisiskolásként még a remény éltetett, hogy hátha valaki pont ma akar szerelmet vallani, történt is ilyen eset, csak sosem azoktól akiktől szerettem volna. Na igen. De a legjellemzőbb azért évről évre az utálat maradt. Mert bizony ez az a nap, amikor a világon minden, de minden arra emlékeztet, hogy mennyire szép dolog a szerelem, amiről egy egyedülállónak meg az jut eszébe rögtön, hogy ő egyedül van és soha de soha nem lesz senkije, akivel boldog lehet. A bátrabbak ebből az álláspontból kiindulva alkotják meg az anti-valentinos állapotfrissítéseket a facebookon, illetve úton útfélen hangoztatják, hogy mekkora egy szar ez az amerikai szemét. Például ma is a munkahelyemen bejött az egyedülálló kolléganőm és cifra szavakkal kerítve kívánt boldog Valentin-napot, nem kellett egy nagy géniusznak lenni, hogy értelmezd: rohadjatok meg utálom ezt a napot. Mivel nem vagyok elkötelezett híve ennek az ünnepnek, így nem esnek rosszul ezek a kijelentések, csupán vigyorgok egyet magamban és azt gondolom: tudom mit éreztek.=)
Most pedig térjünk át a jelenlegi, szerelem utáni (vagy inkább helyesebb, hogy közbeni) álláspontomra. Ez már a harmadik olyan Valentin-napom, amikor mellettem van ez a Zs fiú és bár azóta sem úszik számomra a világ rózsaszín ködben ezen a napon, azért jóval pozitívabban látom a dolgokat. Persze tudom, hogy sok szerelmespár hangsúlyozza, hogy ők nem ünneplik ezt a napot, mert nem csak egy nap kell szeretni egymást a többiben meg veszekedni, hazudni, csalfáskodni, és én ezzel egyet is értek. Mi sem szoktuk túlzottan ünnepelni, maximum egy apró meglepetés, mert jobban szeretünk ünnepelni akkor, amikor tényleg a mi napunk van: hónapfordulókon, évfordulókon. De szerintem ha akármelyik kapcsolatban élő szerelmes magába néz, akkor jó érzéssel tölti el, hogy a szerelmesek napján van valakije, hogy van aki megcsókolja és van akinek mondhatja, hogy szeretlek.
Végezetül szeretnék nektek elmesélni egy ünneplési módot, amit még gyermekként tapasztaltam és szerintem ilyen formában mindenki számára kedvessé teszi ezt a napot. Ezt még általános iskolásként éltem át, 7-8 évesen. Az akkori sulimban a Valentin-napnak nem csupán a szerelem volt a lényege, hanem, hogy mosolyt csaljunk azok arcára, akiket kedvelünk, vagyis főleg a szereteten volt a hangsúly. Az előkészületekre már nem emlékszem pontosan, hogy otthon kellett elkészíteni, esetleg technika órán, de a lényeg az volt, hogy mindenkinek kellett öntapadós tapétából apró szíveket kivágnia és február 14.-én magával hoznia. Ezeket a szíveket aztán napközben kellett azokra ragasztanunk akiket kedvelünk, persze nem orvul a háta mögött, hanem szemtől szemben megkérdezni, hogy elfogadod-e a szívemet. A nap kezdetén az osztályfőnökünktől mindannyian kaptunk egy-egy nagy piros szívet, ez már megalapozta a napot. Innentől kezdve mindenkire szerettünk volna ragasztani, aki fontos nekünk és szünetekben jártuk a termeket, hogy mindegyik számunkra kedves tanárt vagy diákot megtaláljunk, teljesen bezsongtunk ettől az élménytől. Valami miatt aztán úgy alakult, hogy nemcsak piros szívek voltak, hanem mindenféle más színben is, így nap végére tele lett a ruhám sok-sok színes szívvel. Bár ez az egész már 15 éve volt, még a mai napig megmaradt az élmény bennem, pedig láthatjátok, hogy nem került több ezer forintba ez az egész.
Nagyjából ennyit szerettem volna a Bálint-napról elmondani, remélem jól vagytok, gondoljatok sokat a szeretteitekre, ne csak a szerelmetekre, pusza: zsann.*
Nos aki lájkolta a blogot facebookon az már értesülhetett róla, hogy nem evett meg a jeti és hazatértem Szlovákiából szépen balesetmentesen. Tudom, tudom, hogy sok képet ígértem, de igazából az időjárás olyan kritikus volt, hogy eszembe nem jutott elővenni a fényképezőgépet. És az még hagyján, hogy a pályán kint -30°C körül volt a hőmérséklet, sajnos a panzióban is olyan szobát fogtunk ki ami 2 napig nem melegedett fel 15°C-nál többre, végül mire a harmadik napon, amikor már felajánlottak egy másik szobát, akkor lett elfogadható a hőmérséklet. Ez az egész fagyoskodási mizéria rányomta a bélyegét a tábor elejére, pedig nem vagyok egy fázós típus, de minimum 3 rétegben jegesmedveként létezni kicsit már nekem is toomuch. A másik ami miatt sokszor idegeskedtem a fiúk voltak. Tavaly ugye ketten mentünk Zs-vel és gondoltuk, hogy jó lenne egy kicsit bulisabbra venni mindent ezért idén jött 4 haverja is, de itt meg átestünk a ló túloldalára, mert nekik meg inkább csak a pián meg az ordítozáson járt az eszük és ha kettesben voltunk, akkor meg jött a papucsozás, szóval tanulság, hogy jövőre lányos-fiús csapatot szeretnénk, szóval csajok jelentkezzetek bátran!=D
Na de félreértés ne essék, nem akarok panasznapot tartani, mert jól éreztem magam, kikapcsolódtam a tiszta levegőn, hó pedig volt rendesen, és 1700 méter magasba is felmentünk, valamint ettem finom saslikot (bocsi, de ezt muszáj volt megemlítenem, mert annyira isteni kaja és 2 éve erre vártam.). A fiúkkal pedig sokszor egészen el lehetett lenni és sírásig röhögtem magam a csajozási trükkjeiken. Aztán utolsó nap mindig szokott egy kis buli lenni a gyerekeknek, de ez eddig mindig érdektelenségben fulladt, most viszont mindenki táncolt és az öcsém csinálta a zenét, berakta a kedvenc számaimat és állati jó volt, a végén jöttek a retró zenék és még helyi arcok is beálltak a magyar számokra, mi meg mondtuk, hogy traditional hungarian song. =D
Ja és azt a történetet még el kell mesélnem, hogy utolsó napon délután 1kor elhatároztuk Zs-vel, hogy felfedezünk egy másik erdei pályát és Apukám mondta, hogy páréve már járt rajta és elég szűkös, de a másik pálya tetejére ér ki. Nos mi el is indultunk rajta és tényleg szűk volt, mert ekézni sem lehetett meg itt-ott belógott az útba egy-két fa. De azért mentünk ahogy bírtunk, míg egyszer csak ki nem értünk egy pusztára ahol semmi, de semmi nem volt, az út pedig valamilyen faluba vezetett, ahova nem akartunk menni, mert azt sem tudtuk hol vagyunk. Így lecsatoltunk és balra indultunk ahol volt egy emelkedő, hátha mögötte van a pálya. Természetesen ahogy elindultunk folyton besüppedtünk kb. combig és mire felértünk láttuk, hogy a túloldalon csak erdő van, ráadásul volt nálunk adóvevő, ami persze pont lemerült, így csak annyit tudtunk üzenni Öcsémnek, hogy eltévedtünk. A szakadó hóesésben nem voltunk biztosak, hogy megtalálják a nyomunk bármerre is mennénk, így elindultunk visszafelé az ösvényen, ugyebár hegynek felfelé. Na ez volt talán ez egyetlen pont amikor nem fáztam.=D Mondjuk ott a puszta közepén eléggé beparáztam, hogy hirtelen megjelenik egy farkas vagy medve és nem tudunk hova menekülni, végül aztán megmenekültünk és fél4re visszaértünk a pályára. Szóval a heti kaland is ki lett pipálva.=)
Azért, hogy legyen némi elképzelésetek arról, hogy merrefelé jártam átküldtem Apukám telefonjáról 3 képet, ezeket most megmutatom nektek...
havas fenyőfákból akadt bőven
ez volt a kijelölt erdei út, szerintem egészen hangulatos=)
kis csapatunk a csúcson...aki megtalál engem vagy Zs-t az egy géniusz.=D
Sajnos tényleg csak ennyi kép készült, meg a fiúknál van még jópár sörözős meg jégeres, de az annyira úgysem a síeléshez kapcsolódik.=D Valamint tudom,hogy már millióan kirakták ezt a muzsikát, de nem hagyhatom ki a sítábori élménybeszámolóból, mert odakint hatalmas sláger ez a szám, amikor megszólalt a rádióban mindig maxra tekerték a hangerőt és mindenki együtt énekelte, a záróbuliban pedig együtt nyomattuk a koreográfiáját, szóval szóljon ez itt a végén:
Röviden ennyit akartam nektek elmesélni, nagyjából minden este elolvastam a Google Readert, szóval képben vagyok veletek kapcsolatban. Még egy kis rövid közérdekű közlemény, hogy sajnos lehet ezen a héten kicsit kevesebb új poszt lesz, mert elkezdtem a héten dolgozni és át kell kalibrálnom a szabadidőmet és nem tudom mennyi idő lesz a blogra. Köszi a megértéseteket, sok pusza: zsann.*
Nemrégiben egy inspirációs poszt kapcsán említettem a díszes gallérokat, hogy nagyon divatosak, illetve azt is mondtam, hogy most, hogy végre találtam szegecset elkezdhetem dekorálni a cuccaimat. A farmeringem gallérját már mutattam, most ismét egy hasonló megoldást mutatok, csak ezúttal fehér ingről levágott önálló gallérral.
ő lenne az.
Az elkészítése egyszerű: keress egy már nem használt inget, vágd le a varrás mentén a gallérját, majd díszítsd ki a szegecsekkel. Egyébként kétféle szegecs létezik, én a karmos verziót használtam eddig, ott egy olló segítségével könnyen vissza tudtam hajlítani a karmocskákat. A tekerős verzió szerintem már kicsit macerásabb, ott ki kell lyukasztani az anyagot és utána átbújtatni rajta a szegecs csapját, majd rátenni a másik végét.
Ezt a gallért a legjobb egy kevésbé kivágott pulcsival hordani. Sajnos nekem csak kivágottabb pulóvereim vannak, amit a képen láttok azt Anyukám ruhatárából csentem szemléltetés végett. Azt még nem sikerült kitalálnom, hogy a saját ruhatáramba miként tudnám beépíteni.
ja igen, a fülbim is szegecs a H&Mből=)
Szerintem mindenki bátran kipróbálhatja, aki esetleg nem rajong a szegecsekért és több a türelme az teklagyöngyöket is a gallérra varrhat, illetve azt hiszem a variációk tárháza kimeríthetetlen.=)
Ti készítettetek már hasonlót vagy tervezitek esetleg?
Gondoltam ha már többször említettem, hogy síelni megyek, illetve előtte sokszor azt is, hogy mennyire szeretek, akkor szentelek egy posztot ennek a sportnak. Persze nem akarok itt technikákba belemenni vagy elemezni a sípályán fellelhető outfiteket (pedig arról is lehetne hosszasan beszélni, főleg a már-már műalkotásoknak minősülő sapkákról=)) hanem szimplán csak arról akarok mesélni, hogy én mit szeretek benne és egy teljesen kezdő is miként tudja meglelni az örömét a küzdések közepette.
Azt mindenképpen fontos tudnotok, hogy eléggé elfogult vagyok, ugyanis nekem ez az egész létfontosságú dolog, egész eddigi életemet végigkísérte és remélem, hogy a jövőben is tudok legalább egy hétvégényi időt a hegyekben eltölteni. Apukám főiskolásként tanult meg síelni, majd amikor tanár lett részt vett a sítáborokban is. Nekem nem volt sok választásom, Anyával mentünk vele mi is és értelemszerű volt, hogy amint lábraállok már rám adnak egy minisílécet. Az én tanulási folyamatom elég lassú volt: első évben csak ráálltam a lécre, utána óvatosan csúszkáltam vele sík terepen, majd következő évben hóeke, oldalazás, tehát a felvonóig 2-3 év alatt jutottam el, viszonyításképpen ez tavaly Zs-nek kb. 5 óra alatt sikerült. Sajnos valós képet a tanulási folyamatról nem tudok adni, mert már elhomályosultak az emlékek, de még rosszabb esetben is 1 nap alatt túl lehet esni a szenvedősebb felén, utána pedig jóval élvezetesebb.
És hogy miért ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer próbálja ki a síelést? El is mondom a személyes élményeimért mindjárt!
- Sokan már az elején eltántorodnak, hogy nem bírják az állandó mínuszokat. Hát ha az utcai ruhában mennék ki én sem bírnám, de itt alapkövetelmény a vastagon öltözés, szóval a 3-4 réteg alatt már elviselhetőbb a hideg. Ráadásul mivel folyamatosan mozgásban van az ember szintén nem fázik. A kezdők pedig főleg izzadni szoktak amíg feloldalaznak a hegyre.
- Amint az ember már felvonózhat rögtön magasabbra jut, ahonnan gyönyörű a kilátás. A levegő sokkal tisztább és nincs túlzott hangzavar sem. Nekem életem egyik legszebb élménye volt, amikor szikrázó napsütésben felértünk a környék legmagasabb csúcsára. Tényleg mi voltunk a legmagasabban és még a felhők is alattunk voltak. Priceless.=)
- Persze nagyon fontos, hogy a balesetek elkerülése érdekében betartsuk a síkresz szabályait is, de amint az ember kicsit stabilabb, jöhet egy kis móka: erdei utak felfedezése - ahol csak pár mókus járt előttünk (ja meg persze a hegyi jeti=D), 5-6 emberrel összekapaszkodás és kígyóban lecsúszás - ennek rendszerint hatalmas esés a vége, de szakadunk is a röhögéstől, ugratók - ezek is igen szórakoztatóak és jócskán emelik az adrenalinszintet.
- Manapság a síelés már elég bulis sporttá nőtte ki magát: a hüttékben a finom kaják és forró italok mellett mindig buli van, az emberek együtt isznak, énekelnek és csak úgy örülnek az életnek Szlovákiában ennek még nincs akkora hagyománya, de a zene már itt is szokott szólni a pályán, úgy pedig nagyon jó csúszni.=) Egyre nagyobb hagyománya van az esti síelésnek is, de senkinek nem kell megijedni a sötéttől, mert reflektorokkal világítják ki a pályát.
- Nyilván a síruha nem a legszexibb viselet, de azért itt is lehet kicsit divatozni, belevinni az egyéniségünket. Amit említettem már, hogy őrültebbnél örültebb sapkákat látni, illetve a felszerelésünk is lehet egyéni, pár éve egy ismerősöm tervezte meg a snowboardja designját. Én tavaly akadtam rá egy padlizsán színű síkabátra, ami nagynagy love!=)
- És amikor már gyakorlottabb az ember, akkor megérzi a sebességet is, sokszor szinte olyan, mintha repülnék. Számomra nincs ehhez hasonló érzés.
Úgy hiszem nagyjából összeszedtem a legszebb részeket, persze mindez a snowboardozásra is igaz, csak abban semmi tapasztalatom sincsen, azért inkább a síelést említettem.
És most fel a kezekkel azoknak akik síeltek már vagy szeretnék egyszer kipróbálni magukat ebben a sportban!
Bezonybezony megint eljött egy outfit poszt ideje. Egyébként a mostani fotókat még múlt hét elején készítettük és néha már úgy érzem, hogy Zs kezd olyan lenni, mint egy igaz fotós: "a kezedet oda rakd", "igazítsd meg a ruhád", "most milyen fejed van ezen a képen, próbálj meg normálisabb arcot vágni". Mindenesetre vicces.=) Egyébként majdnem elmaradt a kattintgatás, ugyanis délután 4kor kezdtünk készülődni, félő volt, hogy gyorsan romlanak a fények, így csak az udvarba szaladtunk le, lehet, hogy kicsit putri, dehát ez a magyar valóság.=P
A mai szett főszereplője a piros blézer, amiről őszintén be kell, hogy valljam nem az, amit múltkor turiztam 150 forintért, mert azóta megtaláltam ezt, ami anyagában, szabásában jóval fiatalosabb és ennek sem eget rengető az ára, kb. 200Ft-tal volt drágább. De nyugodjatok meg az előző sem ment a kukába, Anyukámnak ajándékoztam.=) A többi darab nagy része H&M-es, a nyaklánc volt az, amin nagyon sokat agyaltam, hogy megvegyem-e, mert borzasztóan tetszett, de sajnáltam rá a pénzt. Aztán mikor már bejött a hasonló stílusú új kollekciós darab (erre gondolok), teljesen elszontyolodtam, hogy lemaradtam arról ami annyira tetszett és akkor az újak között még utolsó mohikánként megpillantottam ezt. Gondolom mondanom sem kell, hogy ezt hívják úgy: égi jel.=) Ezeket a darabokat a hétköznapokon is hordom, egyetlenegy kakukktojás van a cipő, amit tavaly vettem a kínaiban asszem 1000 forintért, és az ára valamint, hogy elöl enyhén platform teljesen elvakított, és nem eszméltem rá, hogy nagy és, hogy eléggé félregyártott, ugyanis normál testhelyzetben is hátradőlök benne. Szóval a hétköznapi hordás kizárva, de nem dobtam ki, mert 1-1 kép erejéig még jó lesz.
Tudom. megint sok a szöveg, jöjjenek a képek!
blézer - turi
trikó - H&M
nadrág - H&M
öv - turi
cipő - kínai
karkötő - H&M
nyaklánc - H&M
fülbevaló - H&M
gyűrűk - zsannuart // ajándék Angliából
A végére az elmaradhatatlan gif (készült egy másik is, de az annyira idióta és valószerűtlen lett, hogy nem vállalom be):
Szoktatok blézert hordani? Esetleg betáraztatok már tavaszra pár színes darabot (csak azért kérdem,mert nekem most ez a tervem)?
Remélem minden okés odahaza és minden egyes gyönyörű olvasóm prímán érzi magát, xoxo: zsannus.*
Még január közepén vettem a leárazásokon a H&Mben 700Ft-ért egy férfi usánkát. Szerintem nem látszik, hogy férfiakra találták ki, nekem amúgy is nagy a fejem, szóval méretbajaim sem akadtak.=) A hétköznapokon nem igazán hordtam csak a vad mínuszokban, de a sípályán már folyamatosan ebben nyomulok ám!
Azért lőttem vele pár fotót, döntsétek el tetszik-e. (Tudom, hogy belőlem több látszik, de azért a sapi is picit.)
(ez a gyerekriogató fotó)
Nektek van usánkátok vagy inkább passzoljátok ezt a fejrevalót?
Köszönöm, hogy ma is benéztetek hozzám, pusz: zsann.*
Nos nagyon rég volt már weekly nails, ezért úgy éreztem itt az ideje, hogy alkossak valamit. Nem tudatosan, de ez a köröm kicsit már tavaszias színvilágú, örülnék is ha még nem most kezdenének hidegrekordok lenni. A választásom azért esett az Essence lakkjára, mert már legalább egy éve megvan, de gyűrűfestésen kívül még soha nem használtam, pedig nagyon happy színe van. Több mindenre gondoltam, hogy mivel dekorálhatnám, végül a sima feketénél maradtam, szerintem jól kiegészíti a két szín egymást. Mutatom is, hogy miről beszélek:
Eredetileg francia manikűr sablonjával akartam a "félholdacskákat" megcsinálni, de azok nem bizonyultak elég ívesnek, így ismét egy kifogyott folyékony tus ecsetjéhez nyúltam, ami körömdíszítéshez is pompázatos és azzal kanyarintottam az íveket. Ami még különlegességnek mondható, hogy a fedőlakkot nem a szokásos körömágy-körömvég irányba vittem fel, hanem ellentétesen, és így a fekete nem csíkozta össze a zöldet.
A használt termékek pedig:
Az essence 39es lime up árnyalatú lakkja és egy még régebben vásárolt Jollie France hagyományos fekete lakk, amivel szintén teljesen meg vagyok elégedve(szegedieknek mondom, hogy a Kincses Szigetben van saját állványa is ennek a márkának).
Tetszik nektek az élénk szín feketével kombinálva a körmeiteken? Készítettetek már hasonló félholdas manikűrt?
Várom a véleményeiteket, megjegyzéseiteket, üdv: zsannu.*
Csak szeretnék szólni: habár holnaptól Szlovákiában leszek, azért figyellek titeket!=D
...Na jól van, elég a hülyeségből, vigyázzatok magatokra, partizzatok helyettem is, járjatok be az egyetemre helyettem is, shoppingoljatok helyettem is, én meg majd síelek és hüttézek helyettetek is!=D Megdumáltuk?
Többen kérdeztetek engem e-mailben a bajuszos ékszerekről. A nyakláncot már tavasszal megmutattam, (aki még nem látta ide kattintva pótolhatja) azóta abból készült még 2 db, egy a nyereményjátékra és egy öcsém kérésére karácsonyi ajándéknak. Bajuszgyűrűt eddig csak egyet csináltam, ami azóta már Új-Zélandon éli világát Zsó barátnőm felügyeletével. Ezt decemberben készítettem és a fényképezőm memóriájában találtam róla egy küldés előtti fotót, ezt tudom most megmutatni.
Az alapja a szokásos zsugorka + gyűrűalap, körömlakkal van kifestve és eredetileg egyujjas, de méretéből adódóan picit átlóg a szomszéd ujjakra is. Természetesen a formán meg a méreten lehet változtatni, kimeríthetetlen a mustirajzoló képességem.=D
Nos nem tudom lányok akik érdeklődtetek, hogy mennyit láttok ez alapján a kép alapján, remélem azért egy kicsit tudtam segíteni. Akinek bármi kérdése van az az oldalsávban megtalálja az e-mail címemet, illetve ott a formspring is.
Mint többen közületek, én is megkaptam a "sokoldalú blogger" díjat, Diától és Adritól, nagyon megtisztelő és még egyszer köszönöm Nektek!
A bloggal együttjáró kötelezettség, hogy 7 dolgot kell magunkról írni. Én igazából most elég nagy gondban vagyok, mert nagy locsifecsi lévén már úgy érzem, hogy a legtöbb publikus dolgot megosztottam magamról, de azért megpróbálok újdonságokat írni, ha pedig valamiről már hallottatok bocsi érte.
1. Az átlagosnál jobban hátra tudom hajtani az ujjaimat. (Régen vicceltünk is vele, hogy elindulhatnék ezzel a suli 'kimittud'on.)
2. Hisztirohamot kapok ha vesztek, ezért kerülöm a versenyhelyzeteket.
3. 16éves koromig antialkoholista voltam és 18éves koromig nem ért cigi a számhoz. A cigi azóta sem lett a barátom, pár közös próbálkozásunk volt, de az is csak az alkohol miatt, amit mostanság egyre kevésbé bírok, szóval azt is hanyagolom (vénülök, b@szki.).
4. Gyerekkoromban kruppos voltam, ebből felnőttkorban is megmaradt egy gyenge asztma, de csak súlyosabb betegségeknél érzem, hogy nehezebben kapom a levegőt, a hétköznapokon semmi. Illetve velemszületett szívritmuszavarom is van, de az orvosok szerint enyhe, szóval nem kell parázni. Ja és csípőficammal születtem, csakhogy maradjunk a vidám dolgoknál.
5. Párszor szerepeltem a TVben: elsősként a megboldogult SzívTVben: jöttek az osztályunkba és lefilmeztek, de a nyilatkozatomat nem vágták bele.>=( Aztán mivel iskolai műsorokban gyakran szerepeltem, ezért a városi TVben is felbukkantam, illetve 11évesen háttérember voltam egy ausztrál csirkecomb reklámban. (Sajnos nem Ausztráliában, hanem itthon forgattunk.)
6. Nagyon nehezen ismerkedem, valahogy mindig beparázom az új emberektől és magamba fordulok, ezért is tartok kicsit a bloggertaliktól, közben pedig vágyom is rá, mert így neten keresztül sokatokat megszerettem és jó lenne élőben is ütkozni, de tudom, hogy nem lennék olyan nyílt, mint itt.
7. Utálom a dolgok "alját", így mikor már valamiben kevés van újat veszek, azt meg otthagyom, mert azért nincs szívem kidobni.
Nos hát azért sikerült összeszednem, nem tudom mennyire voltak hasznos információk.=D A díj még azzal is együtt jár, hogy 15emberkének tovább kell adni, no szerintem nagyjából már körbeért, meg úgyis tudjátok, hogy akiknek követője vagyok, azokat mind szeretem, az oldalsávomban lévők azok, amiket soron kívül olvasok, de egyébként meg mindenkit.=) Így én most nem tudnám konkrét embereknek továbbadni, esetleg aki még nem kapott díjat és szeretné, annak én továbbadom és töltse ki nyugodtan!
Valahogy a bloggal kapcsolatban szeretek rovatokban gondolkodni. Jóérzés, hogy van valami állandó, amihez időről-időre visszatérhetek és szeretném elérni majd egyszer, hogy ha a legtöbben meglátják az új posztok között a rovat címét azt gondolják: "de jó, hogy újra olvashatom!", és már nyitják is meg a bejegyzést. Természetesen ez még a jövő zenéje és nem is erről szeretnék beszélni, hanem örömmel tudatom, hogy új rovatot indítok.=) Régóta olvastam már sok-sok bloggernél a hónap kedvenceit és én is szerettem volna valahogy részt venni benne, mivel viszont nagyjából állandó dolgokat használok, így pár hónap után már uncsi lett volna azt a sok kategóriát végigvenni. Ezért kicsit magamra szabtam az egészet és havonta csupán egy dolgot mutatok be, amihez a legtöbbször nyúltam, ami a legjobban megmelengette a szívemet, szóval abszolút liebling. Fontos, hogy nem muszáj, hogy sminktermék legyen, lehet könyv, ruha, smink vagy bármi más is. Hát vágjunk bele, következzen január kedvence!
Nos az előbb írtam, hogy nem muszáj, hogy sminktermék legyen, én mégis most egy ilyen holmit választottam. Ez pedig nem más, mint az essence circuscircus trendkiadásának krémes szemhéjfestéke.
Emlékszem, hogy a legelső sminktermékeim között is voltak már krémes szemfestékek, miss sporty márkájú arany és ezüst, és baromi gagyik voltak, imádtak a redőimben tanyázni, de a kis bénázásomnak megfeleltek.=] Nos azért bíztam benne, hogy pár év alatt fejlődtek ezek a termékek, így már hosszabb ideje gondolkoztam, hogy beruházok egyre. Az Essence Stay all day-jeinek tesztjei nem győztek meg eléggé, a Catrice Made to Stay-ben pedig borzalmasan zavart, hogy teszterek helyett csak egy kartonpapírra rajzolt színmintával szúrják ki a szemünk. Így végül mindig elnapoltam a vásárlást, aztán december 24-én még gyorsan beugrottam a Rossmannba és egy hirtelen felindulásból betettem a kosaramba ezt, a 'Raise the curtain for' árnyalatot. Persze azért megnéztem, hogy milyen színek vannak még, de ez pont olyan volt, amilyet mindig is szerettem volna, félúton a szürke és a barna között, egy kicsit ezüstös, egy kicsit aranyos, tényleg ezt a színt kerestem a mindennapokra.
A vásárlás már több, mint egy hónapja volt és én kétségkívül ehhez a termékhez nyúltam a legtöbbet januárban. Természetesen nem mondom, hogy egy professzionális sminktermék és mivel én csak drogériás termékeket használok, lehet, hogy nem is vagyok a legjobb megítélő, de azt mondom, hogy a saját árkategóriájában nekem megfelelően teljesíti a dolgát. Alappal együtt csak minimálisan ül bele nap végére a redőkbe, krémes formulája miatt könnyen feltudom az ujjammal vinni és eldolgozni (tudom, tudom az ujjakkal való sminkelés sokaknak szentségtörés, de az én ecseteim csak a por állagot szeretik) illetve a hagyományos szemhéjpúderekkel is jól kijön.=) A felső képeken láthatjátok, hogy noha több, mint egy hónapja használom, még mindig akad az 5,5 grammból. A legalsó sorban pedig alap nélkül eldolgozva és egy húzásra miként mutat, valamint Artdeco alappal 1 rétegben a szememen milyen. Azt gondolom, hogy egy tökéletes natúr szín. Egyetlen egy dolog nem tetszik benne, mégpedig, hogy apró csillámokat is raktak bele, de szerencsére viselve ez nem feltűnő, vagy legalábbis engem nem zavar.
Sajnos beszerezni már nem tudjátok, én is kerestem Szegeden mindenhol a leárazott holmik között, mert szívesen kipróbáltam volna a többi színt is, illetve ebből vettem volna még egyet, de sehol nem találtam.=/
Ti használtatok már drogériás krémes szemfestéket? Esetleg tudtok nekem javasolni hasonló árnyalatú alternatívát?
Köszi, hogy elolvastátok, öltözzetek melegen, puszi: zsannu.*
