helyzetjelentés

Sziasztok Drágák!

Nos aki lájkolta a blogot facebookon az már értesülhetett róla, hogy nem evett meg a jeti és hazatértem Szlovákiából szépen balesetmentesen. Tudom, tudom, hogy sok képet ígértem, de igazából az időjárás olyan kritikus volt, hogy eszembe nem jutott elővenni a fényképezőgépet. És az még hagyján, hogy a pályán kint -30°C körül volt a hőmérséklet, sajnos a panzióban is olyan szobát fogtunk ki ami 2 napig nem melegedett fel 15°C-nál többre, végül mire a harmadik napon, amikor már felajánlottak egy másik szobát, akkor lett elfogadható a hőmérséklet. Ez az egész fagyoskodási mizéria rányomta a bélyegét a tábor elejére, pedig nem vagyok egy fázós típus, de minimum 3 rétegben jegesmedveként létezni kicsit már nekem is toomuch. A másik ami miatt sokszor idegeskedtem a fiúk voltak. Tavaly ugye ketten mentünk Zs-vel és gondoltuk, hogy jó lenne egy kicsit bulisabbra venni mindent ezért idén jött 4 haverja is, de itt meg átestünk a ló túloldalára, mert nekik meg inkább csak a pián meg az ordítozáson járt az eszük és ha kettesben voltunk, akkor meg jött a papucsozás, szóval tanulság, hogy jövőre lányos-fiús csapatot szeretnénk, szóval csajok jelentkezzetek bátran!=D

Na de félreértés ne essék, nem akarok panasznapot tartani, mert jól éreztem magam, kikapcsolódtam a tiszta levegőn, hó pedig volt rendesen, és 1700 méter magasba is felmentünk, valamint ettem finom saslikot (bocsi, de ezt muszáj volt megemlítenem, mert annyira isteni kaja és 2 éve erre vártam.). A fiúkkal pedig sokszor egészen el lehetett lenni és sírásig röhögtem magam a csajozási trükkjeiken. Aztán utolsó nap mindig szokott egy kis buli lenni a gyerekeknek, de ez eddig mindig érdektelenségben fulladt, most viszont mindenki táncolt és az öcsém csinálta a zenét, berakta a kedvenc számaimat és állati jó volt, a végén jöttek a retró zenék és még helyi arcok is beálltak a magyar számokra, mi meg mondtuk, hogy traditional hungarian song. =D

Ja és azt a történetet még el kell mesélnem, hogy utolsó napon délután 1kor elhatároztuk Zs-vel, hogy felfedezünk egy másik erdei pályát és Apukám mondta, hogy páréve már járt rajta és elég szűkös, de a másik pálya tetejére ér ki. Nos mi el is indultunk rajta és tényleg szűk volt, mert ekézni sem lehetett meg itt-ott belógott az útba egy-két fa. De azért mentünk ahogy bírtunk, míg egyszer csak ki nem értünk egy pusztára ahol semmi, de semmi nem volt, az út pedig valamilyen faluba vezetett, ahova nem akartunk menni, mert azt sem tudtuk hol vagyunk. Így lecsatoltunk és balra indultunk ahol volt egy emelkedő, hátha mögötte van a pálya. Természetesen ahogy elindultunk folyton besüppedtünk kb. combig és mire felértünk láttuk, hogy a túloldalon csak erdő van, ráadásul volt nálunk adóvevő, ami persze pont lemerült, így csak annyit tudtunk üzenni Öcsémnek, hogy eltévedtünk. A szakadó hóesésben nem voltunk biztosak, hogy megtalálják a nyomunk bármerre is mennénk, így elindultunk visszafelé az ösvényen, ugyebár hegynek felfelé. Na ez volt talán ez egyetlen pont amikor nem fáztam.=D Mondjuk ott a puszta közepén eléggé beparáztam, hogy hirtelen megjelenik egy farkas vagy medve és nem tudunk hova menekülni, végül aztán megmenekültünk és fél4re visszaértünk a pályára. Szóval a heti kaland is ki lett pipálva.=)

Azért, hogy legyen némi elképzelésetek arról, hogy merrefelé jártam átküldtem Apukám telefonjáról 3 képet, ezeket most megmutatom nektek...

havas fenyőfákból akadt bőven

ez volt a kijelölt erdei út, szerintem egészen hangulatos=)

kis csapatunk a csúcson...aki megtalál engem vagy Zs-t az egy géniusz.=D

Sajnos tényleg csak ennyi kép készült, meg a fiúknál van még jópár sörözős meg jégeres, de az annyira úgysem a síeléshez kapcsolódik.=D Valamint tudom,hogy már millióan kirakták ezt a muzsikát, de nem hagyhatom ki a sítábori élménybeszámolóból, mert odakint hatalmas sláger ez a szám, amikor megszólalt a rádióban mindig maxra tekerték a hangerőt és mindenki együtt énekelte, a záróbuliban pedig együtt nyomattuk a koreográfiáját, szóval szóljon ez itt a végén:

Röviden ennyit akartam nektek elmesélni, nagyjából minden este elolvastam a Google Readert, szóval képben vagyok veletek kapcsolatban. Még egy kis rövid közérdekű közlemény, hogy sajnos lehet ezen a héten kicsit kevesebb új poszt lesz, mert elkezdtem a héten dolgozni és át kell kalibrálnom a szabadidőmet és nem tudom mennyi idő lesz a blogra. Köszi a megértéseteket, sok pusza: zsann.*