Sziasztok kedveseim!
Most egy személyesebb, sztorimesélős poszttal jelentkezem, régen volt már ilyen, és nem szabad elfeledni, hogy leginkább személyes blog az én blogom.
Nem is tudom hol kezdjem, mit meséltem utoljára, azt talán facebookon említettem csupán, hogy május elején kirúgtak arról a munkahelyről, ahol 3 hónapot dolgoztam. Mondjuk nálam ez az idő már rekordnak számít, és ami a legjobb az egészben, hogy egyáltalán nem voltam elkeseredve, hanem végre szabadságot éreztem, ugyanis 8-tól 5ig be voltam zárva egy irodába, kétszínű emberek közé és a napsütést csak az ablakon keresztül láttam. Azon felül meg a fizetés sem volt olyan álomszerű, sőt inkább átlag alatti, hogy mindezt hosszútávon elviseljem. Szóval így megint a munkanélküliek táborába kerültem, de most sokkal jobban el bírom viselni ezt az állapotot, mint télen. Minden nap 8-kor kelek, napi 1-2 edzés van beiktatva (erről is fogok majd írni, bár sajna nincsenek pozitív híreim) teszek-veszek rohangálok és így estére normálisan kifáradok, tudok aludni és nincs időm a negatív gondolatokra. Nem mondom, hogy jó ez az állapot, mert anyagilag megint baromira kimerültem, és van félretett pénzecském, ami már a leendő fényképezőgépem fele ára, de ahhoz nagyon nem szeretnék hozzányúlni.
Aztán 3 héttel ezelőtt lehetőséget kaptam egy mellékállásra, ami megint egy jutalékos dolog, de igazából megint a semminél jobb elve alapján belevetettem magam. Öltem bele energiát és már látszott, hogy talán lehet belőle pénz is, mikor a felettesem a tapasztalatára hivatkozva átvette tőlem az ügyet, persze onnantól én már nem valószínű, hogy látnék pénzt belőle - ez volt az első gyanús dolog. Aztán ő nekem szépen megtanította az elméletet, a gyakorlatban pedig teljesen mást csinált és a saját példámon is láttam, hogy egy hatalmas nagy habi ember, ami pénzügyek esetében veszteség is lehet a részemről. Az i-re a pont azzal került fel, mikor teljesen kifordult önmagából és ellenem és a családom ellen támadt, persze ezt sem egyenesen, hanem a hátam mögött. Szóval nekem itt volt elég, inkább kiszálltam ebből a dologból, pénzt úgysem láttam belőle, ingyen nem akarok dolgozni, és utálom a kétszínű embereket. Jelenleg itt tartok, folyamatosan keresem a munkát, van most 2 dreamjob is, ahol versenyben vagyok még, de ezekkel nem szeretnék számolni, mert ha nem jönne össze csalódás érne. Van még egy másik munka is, de csak napi 2 óra, holnap fog kiderülni, hogy elsejétől kezdhetek-e, megint csak azt mondom, hogy még pár tízezer forint is több, mint a 0.
Ezen kívül június elején megyek mesterképzéses felvételire, már kinyomtattam a tanulnivalót, de egy év alatt annyira elszoktam a tanulástól, hogy sehogy sem tudom magam rávenni még arra sem, hogy elolvassam.=/ Pedig nagyon szeretnék visszatérni az egyetemre, az egy biztos pont az életben, még ha a tananyag nagy része rémesen unalmas és használhatatlan, a vizsgaidőszakoktól meg a hideg ráz. Egyébként andragógia és emberi erőforrás mesterszakokra jelentkeztem, bárkinek van ezekkel tapasztalata, az ossza meg bátran.
Jajj még azt is szerettem volna nektek elmesélni, hogy meg van az első lakásom, már csak ki kell fizetni, hahaha. Egyébként július 1-én költözünk és végre lesz hely a ruháimnak, meg tudunk majd gyakrabban vendégeket fogadni. Bár egyenlőre csak egy ágy lesz az összberendezés, meg egy asztal, de majd szépen lassan talán mindenünk meg lesz. Amit nagyon sajnálok, hogy itt hagyjuk Alsóvárost és nem 10percre, hanem egy órára leszünk a Belvárostól, viszont egy köpésre lesz a kedvenc turim.=)
Nagyjából ennyi hivatalosabb infót tudok megosztani, most jöjjön a szórakozás! Ugye múlt héten zajlott a borfeszt, amit én borzalmasan vártam, tavaly is nagyszerű élmény volt, mondjuk ezek után már számítani lehetett rá, hogy idén csalódás lesz. A hangulat most is nagyon tetszett, főleg a kora esti órákban, amikor még nem volt tele vállalhatatlanul részeg arcokkal. Sajnos leginkább a társaság része hiányzott a dolognak, bár mivel nem igazán rendelkezem barátokkal, így nem számítottam hatalmas nagy partira, de legtöbbször még a leegyeztetett progik és várakozások ellenére is csak Zs-vel kettesben mentettük a becsületet. Viszont szombattól csütörtökig minden este kint voltunk, kóstoltunk sokféle bort, és már volt olyan száraz, ami ízlett is, meg ettünk krumpliforgácsot, meg kenyérlángost, töltött lángost, meg ki tudja még mi mindent.
A borfeszt első hétvégéjén eljöttek Pécsről nagybátyámék, az ő felesége fotózott, így ebből mutatok pár képet. Ami nekem nagyszerű élmény volt, hogy végre felmehettem a Dóm tornyába, nagyon jó volt egy plusz dimenzióból szemlélni Szegedet. 300 lépcsőt kellett megmászni, de megérte.
 |
a Dóm, gondolom már láttatok róla pármillió fotót.=)
|
 |
már fent a toronyban Zs-vel
|
 |
| magasról a belvárosi híd |
 |
| ott vagyok piciben! |
 |
| yay! |
 |
| bizti őr.=D |
 |
| nem mindet én ittam meg, de tényleg! |
 |
| Móra múzeum |
 |
| nagybátyám őrzi az inkognitóját |
Titeket milyen jó vagy esetleg rossz élmények értek mostanság? Meséljetek bátran!
Köszönöm, hogy olvastok továbbra is, nemsokára ismét jövök! Puszi: zsannu.*
