my love story.

Halihóó! 

Bár most jöttem rá, hogy ez a kép így fekete-fehérben kicsit gyászos érzetet kelt, szomorúságra semmi ok, hiszen ma történt 2 éve, hogy egy szotés buliban összejöttünk Zs-vel. Bár akkoriban már nagyon vágytam egy tartós kapcsolatra, mégsem számítottam rá, hogy be is teljesül, ráadásul pont vele, akit már ismertem is, viszont az tény, hogy eléggé vonzódtam hozzá, jól éreztem magam a társaságában. Mostanában gyakran felidézzük a kezdeti emlékeket, kb. fél évig annyira a fellegekben jártam, hogy átsuhantam a  vizsgaidőszakon, észre sem vettem, hogy tél van, hanem minden napot örömként éltem meg, és rengeteg sok szép pillanat született és sok-sok helyen jártunk is.

Nyilván 730 nap alatt nem lehet mindegyik ilyen felhőtlen és a lebegés is alábbhagyott, a második évben már több volt talán a szomorúság és ez főként a lobbanékony természetemnek és hisztériámnak köszönhető Sajnos ami a szívemen, az a számon és nem bírom elviselni, hogy ne nekem legyen igazam, ezért egy kívülállónak a sok veszekedés miatt úgy tűnhet, hogy végnapjainkat éljük, de mi ehhez az életmódhoz hozzászoktunk és estére mindig kibékülünk. Ráadásul a szerelem mellett a szeretet is nagyon erős, mert szeretem a vele töltött pillanatokat, szeretem azt a komoly tudományos természetét, (mégha néha falnak is megyek attól a sok magyarázástól) szeretem, hogy habár tűz és víz vagyunk mégis képesek vagyunk megtalálni az összhangot és szeretem amilyen ember mellette leszek. Korábban sosem gondoltam volna, hogy a szűk családomon kívül találok valakit, akinek teljesen magamat adhatom, aki lepukkantan is láthat mégis szépnek talál, ez annyira szuper dolog. Sajnos mindig rá kell jöjjek, hogy a baráti szálaim sosem elég erősek, (vagy az idő vagy a távolság vagy bármi egyéb próbájában rendre elbuknak) így mostmár Zs-t tekintem a legjobb barátomnak is, mert ő mindig mellettem van és őszintén számíthatok rá.

Nos befejezem az ömlengést, mert lehet néhányatoknál már súrolja a határt, mindössze úgy éreztem a saját blogomban kicsit meg kell emlékeznem erről az egészről.=) Na de, hogy ne csak ez a gyászos kép legyen fent mutatok egy vidámabbat, ez a kedvencem Görögországból:

Esetleg ha gondoljátok szívesen veszek ehhez a témához is bárminemű hozzászólást, kérdést, satöbbit, szívesen beszélgetek bárkivel úgy általában a kapcsolatokról, habár nem vagyok nagy szakértő. Puszilok mindenkit nagyon: zsannu.*

(u.i.: szeretlek mánki.)