régi idők mikuja

Üdv mindenkinek!

Nekem december 6.-a már gyerekkoromban fontos ünnep volt és valahogy úgy alakult, hogy azóta sem kopott a fénye, így ez a mai posztom a mikulásról fog szólni. Persze tudom, hogy most mindenki erről beszél és az én facebook üzenőfalamat is telelőtték télapós viccekkel, szóval én inkább személyesebb oldalról közelítem meg a témát és elmesélem hogyan telt a kiszsannu és a nagyzsannu hatodikája.=D A legszuperebb az lenne, ha most itt lenne velem a nagy családi fényképtár és válogatnék, de sajnos ez mind-mind Pesten van és még a gimis képeket sem találtam meg. De sebaj!=O)

Gyerekkoromban nekem is úgy zajlott az egész, mint más gyerekeknél: kiraktam a csizmát az ablakba, vagy néha még csizma nélkül is, de 6.-án reggelre egy nagy piros csomag virított ott. Mikuláskor főleg csokikat és cukorkákat, néha 1-1 kisebb ajándékot (pl.: ceruzakészlet, hajgumi, ilyesmi) kaptam és persze fenyegető jelleggel mindig ott figyelt a virgács is.=) De annyi csoki gyűlt össze, hogy karácsonyig kitartott a mennyiség, pedig már akkor is csokifaló voltam. Aztán az otthoni és a nagyszülői mikulás mellett még Apukám munkahelyén is rendeztek mikulásünnepséget. Oda is mindig elmentünk és az aula elé sorba kellett rakni a csizmákat, majd bementünk és egy kis előadás keretében jött a mikulás gonosz kis krampuszokkal és az öregúr mindig kihívott gyerekeket énekelni, én meg szégyenlős voltam és ilyenkor mindig lapultam, nehogy kihívjon. Aztán mikor vége lett az egésznek kint várt a sok-sok csizma csomagokkal, nicee.=) Arra, hogy mikor jöttem rá, a mikulással kapcsolatos turpisságra nem emlékszem pontosan, csak annyi rémlik, hogy mikor már sejtettem, akkor alvást szimuláltam és meglestem ahogy Anyukám elrejti az ajándékom.

Általános iskolában minden osztályhoz eljött a mikulás és mindenkiről felolvasott egy kétsoros versikét, majd mindenki csomagot kapott. Arra emlékszem, hogy ezek a csomagok mindig földimogyoróval voltak teletömve. =D 8.-ban pedig én lehettem a mikulás angyala, így tanulás helyett angyaljelmezben jártam az osztályokat, nagyon élveztem.

Talán a gimi volt az, aminek köszönhetem, hogy ma is ugyanúgy tudom várni ezt a napot, mint kisgyerekként. Itt ugyanis december 6.-án mikulás-boyz néven, mindenki megajándékozhatta azt akit akart. A titkárságon volt osztályonként 1-1 doboz és egy hétig az egész iskolából mindenki bedobhatta a névreszóló leveleket vagy csomagokat, amit aztán a végzősökből álló team vitt el az osztályokba. Én általában a barátnőimnek mindig adtam, néha a kedvenc tanáromnak, de dobtam be más helyett a kiszemelt fiúnak írt névtelen szerelmes levelet, nehogy lebukjon az illető.=D Szerintem nagyon ötletes kezdeményezés volt ez az egész, ilyenkor az egész iskola felbolydult és várta, hogy mikor jön el hozzá a mikulás-boyz csapata.12. osztályban pedig én is krampusz lehettem, fekete tüllszoknyában, piros ingben és agyontupírozott hajjal vittem a csomagokat.=)

Nyilván egyetemista koromban már kicsit alábbhagyott a mikulás hangulata, de a lakótársaim cipőjébe mindig belerejtettem egy kis csokit és én is kaptam többek között cukorpálcát. Zs-nek is szoktam ajándékot adni és tőle is kaptam, már akkor is, mikor csak pár napja jártunk.=) Amikor pedig hazamegyek, még mindig vár az ablakban egy jókora csokicsomag.

Nos ez lenne az én mikulás történetem, ti ünneplitek? Hozott már valamit a mikulás? Puszi nektek az én mikumtól: zsannu.*

(u.i.: Picit offos a téma, de ma megrendeltem Zs ajándékát az asosról. Izguljatok, mert még sosem rendeltem ilyen messziről és picit aggódom.)