a (majdnem)diplomáslány.

Sikerüüüüüült! Juhuuu! Annyira nem hiszem el!

De tényleg. Valahogy az egész olyan egyszerűnek tűnt, és mióta kijöttem a vizsgáról azóta a csoptársaimmal elöntött minket a nosztalgia.

Na megpróbálom normálisan elmesélni. Szóval a reggelem az idei évben már szokásosnak mondható megapara volt. Soha nem akartam ez a tünetegyüttest produkálni, mégis sikerült. Álmatlanság, fel-alá járkálás, sírógörcsök, komolyan mondom a vizsga előtti rész készít ki a legjobban.
Aztán bementem a tanszékre, ott még jobban kétségbe estem, mert mindenki kérdezett ilyen dolgokat, én meg azt sem tudtam miről van szó. Elkezdődött a vizsga, a levelezősök gyorsan beslisszantak, én meg olvasgattam a tételeimet. Kérdezték, hogy ki lesz a következő, én mondom biztos nem, még tanulok. De eszembe jutott, hogy jegyzek én még meg valamit? Akarok még idegeskedni fél órát? Na aztán fogtam magam és bementem.
Egy könnyű tételt húztam, bár volt még 2 hasonló tétel és így nem tudtam melyik dolog, melyikhez tartozik, így elég sok rizsát elmondtam, mikor kijöttem a vizsgáról akkor jutott eszembe, hogy ilyen modellelméleteket kihagytam. Mondjuk volt pár blokkom, mert amíg vártam a felelésre elterveztem az egész mondandóm  és aztán a szakdogavédésnél is leállítottak, hogy nem kell ennyire részletesen, meg párszor kérdeztek egyértelműeket, ám túl akartam bonyolítani.
Azért túl estem rajta...és nem éreztem semmit. Pedig mindenki mondta, hogy akit kiengednek, annak tuti meg van, de kb. annyi érzelem volt bennem, mint mikor megeszek egy tál tejbegrízt. Semmi. Akkor kezdtem felfogni a dolgokat, mikor az eredményhirdetés előtt összefutottunk egy volt csoporttársunkkal, Nigivel, akivel iszonyatsokat partiztunk együtt. Na ettől a találkozástól kezdve elindult a nosztalgiaroham.
Kiderült, hogy 4es lett az államvizsgám, nagy boldogság.=))
Aztán beültünk a csoporttársakkal a Nyugiba, én kértem egy hatalmasnagy tündérfröccsöt, aztán egy csomót dumáltunk az elmúlt 4 évről. Igaziból sosem voltam olyan szoros viszonyba a csoporttársakkal, most mégis jól esett kibeszélni a bulikat, a szívás vizsgákat. Majdhogynem elérzékenyültem. (Mondjuk ebbe a fröcsi is segített..=P)
Amikor meg jöttem hazafele, így végiggondoltam az egész egyetemi életemet. Mennyi élmény, mennyi arc, mennyi csudajó pillanat, meg persze mennyi idegeskedés, igazságtalanság, vizsgázás köt ide Szegedhez. Tervezem még, hogy egy kis szünet után újra leszek egyetemista, de az biztos, hogy ez egy életstílus. Most eszembe jutott egy ismerősöm mondása: "Mindennek meg van a maga helye és ideje és az az egyetem."=) Hát adta ez a 4év azért nagyon.

Na nem akarok itt pátoszba esni, most már igyekszem ezerrel az élet felé fordulni, munkát találni, kicsit felnőtt életet élni, hogy boldogan csapódhassak vissza majd az egyetemlétbe. Ja és ja és......a szuper szavazataitok alapján hamarosan startoltatom a nyereményjátékot! Bevallom őszintén a nagy tanulásban már kigondoltam az ajándékokat, már csak a megvalósítás hiányzik, igyekszem vele mindenképpen.

Jujj hát most ennyire futotta, kicsit kába vagyok ettől a sok impulzustól ami ért, puszi és boldogság. zsann.*

(u.i.: Byebye BTK, köszi ezt a 4évet!)