balatoni élet

Nos. Hellooka.

Meg aztán elfelejtettem tegnap nektek írni az életemről itt a balatonon, na ne gondoljátok, hogy izgalmas lenne, de azért jól megkapjátok most ezt a postot.=D

Ugye szerda este jöttem le, csütörtökön 1 óra alvás után kezdtem reggel 6kor, azt hittem meg fogok halni, mégis egész nap pörögtem és este 11ig fentmaradtam. A nemalvásom oka a szállás. Eredetileg egy kb. 1km-re lévő szálláson laktam volna, egy rohadtszép csajjal egy szobában (csodálkozom is, hogy nekinincs blogja, mert annyira olvasnám a postjait) de az a lakás egy putri volt, ráadásul 3 kutya volt az udvarban és én ugye parázom a kutyáktól. Így átkértem magam a bisztró és a pub felett lévő szállásra, ami nem egy palota, de szerintem jóval jobb, mint a másik. Persze itt sem olyan könnyű az alvás, mert 6an vagyunk egy pindurka szobában, a tetőtér miatt könnyen hőség lesz (már 25foknál is az van) illetve éjszaka felhallatszik mindenféle zaj, ami a hétvégi bulik alkalmával elég nagy. Nem panaszkodni akarok, mostanra azért már megszoktam mindent, vettem füldugót, ami új távlatokat nyitott az életemben.=P

A munka a szokásos, vagyis ugyanaz mint tavaly. A kezem már totál kiszáradt a sok mosogatástól, amit a citrom ki is csíp, szóval nem ajánlom senkinek a simogatásom.=) Sajnos még mindig többségében nappal vagyok és hétvégén azért nappal is összegyűlnek az emberek, viszont ekkor harmadannyian vagyunk rájuk, szóval elég káoszamigosz, pluszban a főnök is segít ilyenkor és nagyobb eséllyel tud belekötni a munkámba, főleg a kávécsodák elkészítésénél, amiket egyébként is szívből utálok. Ezért múlt szombaton el is bőgtem magam, mikor leosztotta a jegeskávémat meg a kapucsínómat. Tudom, hogy elég gáz, de elegem lett az egész napos ezt ne így- ezt ne úgyból. Meg legszívesebben hazáig rohantam volna.

Az is elég rossz, hogy Zs nincs itt, sőt az a legrosszabb. De vasárnap lejön pár órára, akkor az lesz a legjobb.=)

Amúgy eléggé panaszáradatot sikerült idevarázsolnom, persze tudtam, hogy ez így lesz, viszont ami jó, hogy a kollégák legtöbbjével, noha más világban élek, elég jól el tudok lenni, beszélgetni, talán már kevésbé utálnak, mint régebben. Szerencsére már tavalyelőtt óta sokat cserélődtek, így nem emlékeztetnek az akkori viselkedésemre (pasiügy meg sok bebaszcsi).

Tegnap pont szabadnapom volt, gondoltam, hogy lemegyek bulizni, de hétfő este ez elég lehetetlen meg olyan ember nincs itt lent, akivel totál jól érezném magam. Új embereket valahogy nem akarok megismerni, majd szeptembertől Szegeden.

Szerintem más nincs, a Balatonban nem fürödtem, bármennyire a parton vagyunk, itt mindenki nagyon ritkán jut le a strandra, dehát nem is ezért jöttünk, hanem, hogy jól megvastagodjon a buksza. Ámen.

Nos lépek, gondoljatok rám és akkor én is rátok. Szeretet: zsannulisz.

Gyermekkorom kedvenc ízei

Hello.

Már több embernél láttam ezt a játékot és nagyon tetszett, talán sokan tudjátok, hogy bírok mindent ami retró, ez pedig eléggé az.=) Ma pedig Rami meghívott rá, így végre én is kitölthetem. Igazából sokat agyaltam, hogy miket is írjak be, szerintem tuti, hogy a leglényegesebbeket kihagyom, de akkor jöjjön a kis listám.

"Cérnaleves", vagyis húsleves cérnametélttel - nálunk ez mai napig a hagyományos vasárnapi kaja, de én csurig tésztával és sárgarépával szoktam enni

Betűleves - lényegtelen volt, hogy milyen leves volt, a betűtésztából kiraktam az egész család nevét.=)

Tökfőzelék - beleaprítva a pörkölthusi és a kenyér, elég undin nézett ki, de nagyon szerettem

túrós tészta - szigorúan porcukorral. A felnőttek mindig pörccel ették, amitől én teljesen kiborultam.

"mekikrumpli" - vagyis sült krumpli, de a mekiben ettem először ilyet és utána teljesen rákattantam, mindig ilyet kértem anyáéktól. Hát igen az egészséges vonal már akkor sem működött.=/

happy meal menü - na ne gondoljátok, hogy a mekiben éltem a gyerekkorom, a szüleim általában félév és év végén vittek el jutalmul a kitűnő bizonyítványomért, de ezeket az alkalmakat úgy vártam, mint valami ünnepnapot. Imádtam ott enni, csúszdázni és nagy álmom volt, hogy egyszer ott legyen a szülinapom.

puding - ha nem volt otthon semmi édesség, Mamma főzőtt pudingot, szerintem ezt tanultam meg elsőként elsőként elkészíteni. Először a macskának készítettem és gondoltam feltunningolom mindenféle dologgal (liszt, cukor, gríz) így a szuper turmixomnak az lett a vége, hogy a cica telefosikálta a lakást.

Dolka - vagyis mini palacsinta. A sima palacsintát is nagyon szerettem, de a pécsinagymamánk mindig ilyen dolkákat sütött, amiből egy rakattal megettünk az öcsémmel

gyümölcstorta - minden családi alkalomra, szigorúan bolti tortalapból, de én így imádtam.=)

túrórudi - létezik aki nem szereti?=)

golyórágó -imádtam, hogy színes és hogy nagyon sok van egy csomagban

frutti - ebből is mennyit megettem, jééézus.

gumikígyó - 10Ft volt darabja a sulibüfében és volt egy lány akinek nem voltak barátai és 100Ft-ért vett tizet és mindig megzsarolt valakit, hogy nekiadja, ha melléül aznapra.

Bum Bum jégkrém - a piros bevonat meg a rágópálca a legjobb és újra kaphatóóó!=)

"ovismájkrém" - nem szerettem a májkrémes kenyeret, de ahogy az oviban bekeverték, úgy imádtam. Egyszer Anya megkérdezte tőlük, hogy mégis mit csinálnak vele és kiderült, hogy csak vajjal keverik össze. Otthon megpróbáltuk mi is, de mégsem lett olyan.

szalámikrémes kenyér - ez már áltsulis menza, de volt, hogy háromszor kértem belőle repetát.

útitárskrém - fogalmam sincs mi volt benne, de én magában nyomtam a számba. Kár, hogy megszűnt.

"Sütizsír" - a nagymamám mind a mai napig a sülthús zsírját készíti el étkezési zsírnak, na ez az, amiből friss kenyérrel nem lehet eleget enni. Elkészít 2 doboznyit és 3nap múlva már nincs belőle. Brutál.

Szalonna - lilahagymával és kenyérrel, minden pénteken a reggeli torna után ez volt az ovireggeli. Már akkor meglepődtem magamon, hogy ez ízlik.

Kópé párizsi - nem egészen így nézett ki, mint a képen, de annyira feldobta a reggeliket, aztán szőrén-szálán eltűnt.=(

Tudom, hogy italokat nem kell felsorolni, de nekem azok is a gyerekkor emlékeihez tartoznak:

Sűrített tej - a család kávézik, Zsannu meg nyomja a tubusból a szájába a sűrített tejet.

ovistea - ez is olyan megfejthetetlenül és semmihez sem hasonlíthatóan volt finom.

Málnaszörpi - a Mamma-féle házi az igazi.

Kóla - erre is a meki szoktatott rá, de otthon csak ünnepekkor került az asztalra

Langyos kakaó - minden reggelt kakaóval indítottam, csak aztán megfájdította a pocim, így leszoktam róla.

Húú hát kicsit elszaladt velem a ló, de hirtelen jöttek az emlékek és nem akartam kihagyni egyiket sem, de mondom tuti, hogy van még amit sikerült, nno nembaj.

Akiknek küldöm pedig és töltsétek ám ki!: Zubarish, dora straw, aries, Zsóó és mert érdekel egy kicsit más korosztály is: .Fanni

Nohátnohát ez volt a retróság, pusza: zsann.*

újrasorsolás

Sziasztok!

Egy hírrel térek vissza rövid időre hozzátok: a bajusz nyaklánc és szívecske gyűrű nyertese Dorkaa sajnos tegnap éjfélig nem vette fel velem a kapcsolatot, így újra kellett sorsolnom ezt a nyereményt. Gondolom sokan most izgultok, mert a legtöbben ennek a szettnek örültetek, az új nyertes pedig ismételten vasárnap éjfélig jelentkezhet, remélem neki már küldhetem a becsomagolt ajándékot. Na de nem nyújtom tovább a szavakat, a nyeremény emlékeztetőül:

És akkor dobpergés.....az új nyertes...pedig...

aries!

Gratula, gratula, kérlek jelentkezz mielőbb címeddel a warlenka@gmail.com-on és már postázom is az ékszereket!

Pusza mindenkinek, holnap jövök: zsannannannann.*