menni, menni...

Sziasztok!

A mai poszt megint egy kicsit személyesebb jellegű lesz, remélem nem bánjátok. Azt vettem észre, hogy mióta egyre több komment érkezik szívesebben osztok meg veletek bármit, mert olyan jó utána olvasni a sok segítő választ, szóval ezt köszönöm!<3

Illetve még elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy nem vagyok egy olyan ember, aki mindenféle kis vizionálgatását megosztja, aztán egy idő után már senki nem veszi komolyan, mert ugye a röpke terveknek csak egy kicsiny hányada jön össze. Én inkább szépen kivárok és amikor biztossá vált valami, akkor osztom meg csak szélesebb körökben. Jó oké, ez nem mindig jön össze, de ha valamit elkiabáltam és aztán nem sikerült, akkor jött a lelkifurdi, hogy biztos a nagy szám miatt jártam így. Szóval csak arra akarok kilyukadni, hogy ezen a mai témán is sokat töprengtem, hogy írjak-e róla, mert még csak gyerekcipőben sem jár az egész, pusztán csak a munkám unalmas perceiben történő agyalások eredménye, illetve a vágy, ami egyre erősebb bennem. Na most, hogy már agyonszabadkoztam magam, leírom, hogy miről is beszélek.=D

Az egész lényege, hogy a jelenlegi munkámban bár el vagyok, mint a befőtt, mégsem érzem, hogy kihozná belőlem a maximumot, sem a személyemből, sem pedig anyagiak terén, ez a tipikus "jobbmintasemmi"-meló. Aztán elkap a frász, hogyha arra gondolok, hogy egész nyáron egy irodában dolgozzak, valahogy nekem ez annyira szokatlan lenne. Persze nyári alternatívaként ott van a Balaton, ahová visszavárnak, májustól októberig lent lehetnék, de már tavaly sem volt kedvem menni, valahogy már nem az, mint régen, és ha nem érzem jól magam, akkor sokkal nehezebb kiszolgálni az embereket. Tehát vegyük úgy, hogy a summer job wishlisten ez a 2 dolog kilőve. Nem tudom sejtitek-e már, hogy milyen alternatíva merült fel harmadikként, talán aki jobban ismer, az már tutira veszi, igen: külföld.

Bár magát az utazás folyamatát utálom, de külföldre menni imádok. Akár keresztanyámékat látogattam Németországban, akár Bécsbe mentem egy napra, akár Szlovákiába, vagy Horvát- és Görögországba mindig lenyűgözött az a sok újdonság: más kaják, más emberek, más szokások: mindig egy boldogabb embernek érzem magam amikor másik országban vagyok. Annyiszor elképzeltem már, hogy milyen jó volna elindulni a nagyvilágba szerencsét próbálni, sajnos bátorságom nem adatott elég hozzá. Kicsit talán a sors iróniája, hogy végül egy olyan emberkével estem szerelembe (nevezzük mondjuk Zs-nek=)) aki pedig itthon akar élni és dolgozni, és mivel neki adott volt a biztos munka, így csak gondolat szintjén maradt a külföldi élet.

Viszont az elmúlt félévben amikor az a sok-sok megpróbáltatás ért a munka miatt, újra és újra előjött ez a gondolat, hogy talán egy másik országban jobb lenne. Legelőször az au-pair munka jött szóba, regisztráltam is egy oldalra, de végül rájöttem, hogy egyedül (mármint a Zs nélkül) nem akarok hosszabb időre kint ragadni, mert akkor valószínűleg vége lenne az egész kapcsolatnak, azt pedig nagyon nem szeretném. Aztán még februárban az egyik kedves barátosném (remélem Ritóc, hogy olvasod =)) vetette fel, hogy idén nyáron szeretne külföldön dolgozni, bennem pedig elültette a kis bogarat: lehet, hogy ez lenne a lehetőség? Végülis ha belegondolok azt mondom igen! Végre szerencsét próbálhatnék egy másik országban, de csak 2 hónapról lenne szó, így a szeretteimtől sem kéne távol lennem olyan sokat. Ráadásul ketten mennénk és még pénzhez is jutnánk. Nahát nagyjából 2 hete ezen kattog az agyam és itt járok most és egyre inkább azt érzem, hogy akarom. Csakhogy van némi bökkenő, most jöttök ti a képbe kedves Olvasóim!=)

Mert sajnos nem igazán tudom, hogy merre induljak, hol keressek. Emlékszem, amikor a balatoni munkavállalást is kitaláltam elvesztem a sok hirdetésben, mégsem bíztam meg egyikben sem, mert ki tudja, hogy tényleg annyi pénzt kapok-e? Hogy lesz-e biztosítva szállás, kaja és pláne, hogy milyen? Hogy tényleg az lesz-e a munkaköröm, ami oda van írva? Azt hiszem országon kívüli viszonylatban ezeknek a kérdéseknek a jelentősége még inkább megnövekszik és eléggé félek, hogy pechesen valami rosszba nyúlok bele. Annó a balcsis helyzetből az ismerősi szálak húztak ki, most is ez lenne a legjobb, de sajnos nincsenek olyan külföldi kapcsolataim, akik tudnának ilyenben segíteni. Szóval kérlek titeket, hogyha bármilyen tapasztalatotok, ismertségetek vagy csak egy sztoritok van, azt osszátok meg velem, számítok rátok!

Igazából nem tudom lesz-e ebből az egészből bármi is, mint már említettem nagyon szeretném, de sajnos korlátok is vannak. Például kapásból nem tudnék egy többszáz eurós repjegyet kifizetni, a családomat pedig nem akarnám ezzel terhelni, hiszen ez az én álmom, nekem kell megvalósítani. Sajnos nem vagyok magasan kvalifikált sem, van ez az alapdiplomám és angolul beszélek társalgási szinten, szakmám nincsen. Illetve itthon mindenki nagyon aggodós, szóval csak tutibiztos helyre mennék, mert tudom, hogy másnak nem örülnének. Röviden felvázolva ez az én kis helyzetem

Ti mit gondoltok erről az egész témáról? Mint már írtam várom a véleményeiteket, köszi, hogy elolvastatok ma is: zsannu.*