300. bejegyzés & díj

Sziasztoook!

Örömmel jelentem mindenkinek, h ez bizony a 300. bejegyzésem! Hát igen, annó még 2009. januárjában, mikor saját szórakoztatásomra elkezdtem írogatni az unalmamat és a magányomat palástolandó, nem gondoltam, hogy 2 és fél év után is lesz blogom. Persze a kezdetektől sok változás történt -sablonalakítgatások, fél éves szünet, költözés, új olvasók új és szuper blogokkal- de ez természetes, hiszen én is változtam valamelyest. Manapság, amikor újból egy kicsit nehezebb korszakomat élem az egyetem miatt, sokszor feljövök a blogra és a bejegyzéseitek és kommenteitek által erőt kapok tőletek. Köszönöm csajok, csak így tovább! Persze fontos megemlítenem azt a lányzót, aki már a legelejétől olvasott, akivel egyszerre "szültük" meg blogjainkat és aki nemrégiben átköltözött a blogspotra is. Szóval köszi Zsóóó, szeretlek!

Na oké nem akarok ennyire pátoszos lenni, áttérek a másik témára. A napokban két helyen is láttam a nevem egy díjnál. Nicicaa és Streisy köszönöm, aranyosak vagytoooook! Ez a díj egyébként nem más, mint a kreatív blogger díj, íme:

A bloggal járó kötelezettség, hogy 10 ezidáig nem annyira hangsúlyozott dolgot elmesélek magamról. Most kicsit nehéz helyzetben érzem magam, mert a könyvtárban ülök nyilvános gépnél és folyamatosan járkálnak mellettem az emberek és parázok, hogy beleolvasnak, de mindegy.=)

1. Balkezes vagyok.
2. A bölcsiben és az oviban is masni volt a jelem, (bár akkoriban még maffninak bírtam csak kiejteni) talán már ekkor elkezdődött a masnimániám.
3. Gyűlölöm a csontos húsokat, undorítóan rosszul vagyok tőlük, így ha csirkecomb van, akkor  utánam még egy családtag jól lakik, annyi húst hagyok a csonton. (Amúgy erről már beszéltem, na mindegy.)
4. 3éves korom óta síelek, ez az egyetlen sport amiért meg vagyok veszve.
5. 4évesen tanultam meg olvasni és 5 évesen számolni. Általános iskola 3. osztályában Anyukám kitalálta, hogy mivel mindenből dícséretes voltam nyáron ugorjak egy osztályt. Így a 4.-es anyagból  tettem szintvizsgát, majd szeptembertől 5.-ben folytattam tovább. Ne kérdezzétek hogy csináltam, mert egyáltalán nem emlékszem.Elég stréber gyerekkorom volt...=)
6. Nagyon szeretem a sorozatokat, készleteket. Például gyerekkoromban nagyon szerettem 6 kiskanállal játszani, amiknek mindegyiknek más színű volt a nyele. Aztán egy elveszett belőlük, és akkor már nem tetszett, mert nem volt teljes a sorozat. Szemfesték palettám is volt már egy csomó és nagyon tetszett, mert az egy készlet, de ha egy kifogyott vagy eltört belőle, akkor már új kellett, ami teljesegész. Amúgy valamelyest ehhez kapcsolódik, hogy utálom a páratlan számokat, a dolgaimat meg sokszor úgy rendeztem, hogy 12 (kedvenc szám) vagy annak hányadosa, többszöröse legyen. Például az ágyban mindig 12 vagy 24 vagy 48 plüssállattal aludtam. Kicsit kényszeres vagyok, sajnálom...
7. 14 évesen az öcsém kiverte tollasütővel a szemfogamat (vagyis a felét), azóta pótolva van.
8. Elég nehezen nyílok meg az emberek előtt, sokszor kell egy hónap is. De ha valakit megismerek, akkor be nem áll a szám.
9. Egyszer kétcentisre vágattam a hajam. Ehhez hozzátartozik, hogy Anyukám kiskoromba nem engedte, hogy hosszú hajam legyen. Így amint lehetett elkezdtem növeszteni. Viszont türelmem nem sok van, így félhosszú után egy csomószor levágtam, így lett egyszer ez a kétcentis frizkó, ami rémesen állt.
10. Szörnyen hisztis vagyok, de úgy nagyon. Ha elkap a roham nem érdekel, hogy hol vagyok vagy hányan néznek. Tudom, hogy ez rossz tulajdonság, de nem nagyon meg, hogy kontrolláljam magam.

Húú nem is volt olyan nehéz megírni, sőt még tudtam volna pár dolgot mondani, na majd legközelebb.=)

Akiknek adom a díjat.  Először is, én mindenkit akit követek elolvasok. És tetszenek is.=) Másodszor is van pár bloggerina, akikkel volt szerencsém találkozni élőben is, őket mindig a végére hagyom az olvasásban, mert őket szeretem a legjobban: Dóra , Adri , Kata , Brigi. Ja és akit már említettem Zsóó, vele még ugyan személyesen sosem találkoztam, de többet tud rólam, mint sok ember, akit naponta látok és már említettem, hogy miért nem kérdés, hogy neki is küldöm a díjat. És tudom, hogy csak 5 emberkét szabad írni, de van egy új kedvenc, akinek nagyon tetszik a blogja és aki még szemtelenül fiatal (úristen, bele sem merek gondolni, hogy néztem ki az ő korában és milyen cuccokat hordtam...=/) naszóval ő pedig Fanni.

Hát ennyi volnék, most vissza kell térnem a tanuláshoz. De tökre nem megy, mert holnap 10től van egy vizsga, amin már múlthéten voltam, de képzeljétek még jelen pillanatban sincs fent az eredménye és nemtudom eldönteni, hogy tanuljak-e vagy sem, mert ugye ott a csütörtöki, amire meg bőven kéne tanulnom és ez az utolsó hét és teljesen kivagyok. Szép kis névnap...=/

Azért ti legyetek jók, tanuljatok és i love all: zsann.