Itt vagyok, visszatértem. Nyilván sok mindent mondhatnék és általában a hosszabb kihagyás után írt bejegyzések hatalmas változásokról számolnak be... nos én velem minden a régi. Itt éldegélünk Szegeden a lakásomban ketten Zs-vel, igyekszem megfelelni az egyetem támasztotta elvárásoknak és még mindig szeretnék gazdagságot és vékonyabb combokat.=) Akkor miért nem írtam ilyen sokáig? - kérdezhetitek jogosan. Pontos okot nem tudok mondani és még csak az érdektelenség sem volt a valódi ok, hiszen nem volt olyan nap, hogy ne jutott volna a blog és ne jutottatok volna Ti az eszembe! Valahogy egyre inkább elhatalmasodott az érzés, hogy ebben a hatalmasra duzzadt hazai blogvilágban én már nem vagyok elég jó, én már nem tudok újat és érdekeset mondani. Sem a kreativitásom, sem a személyiségem, sem a küllemem, sem a pénztárcám nem elég jó ahhoz, hogy az olvasóim naponta visszatérjenek.
Igazából még most sincsenek világmegváltó ötleteim, fogalmam sincs, hogy miről fogok írni és milyen időközönként, de úgy éreztem, hogy akármilyen is vagyok, nem bírom már nélkületek. Habár most az életem egészen sínen van, mégis hiányoznak a biztató megjegyzések, a napi elfoglaltság. Hiányzik, hogyha bárki megkérdezi mi a hobbid én önfeledten a blogról kezdjek mesélni. Egyszerűen kellenek a jó ismerősök és kell az érzés, hogy valamire büszke tudjak lenni!
Szóval mától igyekszem erőt venni magamon és többet foglalkozni a bloggal, válaszolni a kommentekre, új bejegyzéseket készíteni, írni a facebookra. A türelmeteket kérem, mert még nem érzek elég erőt magamban a régi gyakoriság visszaállítására, de azért azon leszek, hogy jó bloggerina legyek, aki megérdemli a bizalmatokat!
Köszönöm, hogy elolvastatok: zsannu.*
