20év, 20 pillanat

   

Melyek azok a pillanatok, amelyekbe mostazonnal visszatérnék ha hussantana a varázspálca?

{Pillanat...agyalokk.}

1. óvodai játszások: vészhelyzetezés, világkörüli repülőzés, színcápázás, ecetera....
2. gyerekkori beteg (lázmentes) napok: mindenki suliban/oviban, nekem meg csak a bevásárlás maradt Anyával a piacon, meg az egésznapos játék
3. elsőosztályos matekórák: akkor még értettem...sőt élveztem!
4. iskolai színdarabok és táncprodukciók: húúú de szerettem szerepelni.
5. gimis reggelek: félórával csengő előtt szépen megérkezett aki számít és a padról hesszeltük a népeket, meg kipletyóztuk magunkat.
6. Mamáéknál töltött 7végék: jóókvoltak nno.
7. balatoni gyerekkori délutáni fürdések: a víz tükörsima, a nap már nem éget, mi meg begyalogoltunk amíg a lábunk leért
8. húsvétok Pécsen: tavaszillat, sonka, dörmögőék a TVben, na és mithozott a nyuszi?
9. az első félév az egyetemen: minden új és mámoros, az abszolút szabadság.
10. gyerekkori táborozások, sítáborok: együtt a barátokkal, nagy mókák sorozata.
11. karácsonyok: mikor még hittem a jézuskában...
12. szalagavató: minden évben újrajátszanám
13. kijöttem az utolsó érettségi szóbeliről: végre végeee!
14. bulis pillanatok: gólyatábor, wcep, siófoki parti, záróbuli eleje
15. red bull street parade, miután megszereztem a Vettel-autogramot: körbeugráltam a szobát, és letörölhetetlen volt a vigyorom.
16. gimis kirándulások: kenutábor, Szigetbecse
17. fiús pillanatok: tavalynyári tiltottgyümölcs-sztori; ideinyári éjszakai fürdőzés: kár, hogy 1 szar emberrel volt ebben részem; ideinyári napfelkelte nézés: ez asszem egészen romantikus volt, pedig cseppet sem indult annak;egy buliutáni délelőtt: nokomment....ésmégsorolhatnám
18. raikkönen világbajnok lett: áháháhááá Apát hívtam elsőnek.
19. vizsgaidőszakok után: szabadság, szeretem.
20. megtudtam, hogy felvettek gimibe, majd egyetemre: sírásos-boldogságos.

{Most ezek jutottak eszembe, bár bizonyára kihagytam egy csomót.}

Kívánság:szeretnékegycsodálatosszületésnapot,hogy az lehessen a 21.pillanat.
pp.*

...Hollári-lári-lári-hóóó!

Köhömmm.(ja ez 1 köhögés volt...) Tisztelt Hölgyeim éss Uraim! Most kezdődik a rövidzárlat...Mit írhatok még? Itt a vége fuss el véle.(tetszett?=)) Azt hiszem már az elején feladom. Ezt mondta tegnapdélután Fémmíves tanárÚr is, mikor az általam olykedvelt szóbeli vizsgán már a harmadik kérdésére aztfeleltem:ezt nemtudom.Dehát tényleg nemtudtam, a habiduma meg néha nemáll a számra, és basszus tegnap sem állt. Nahát teljesen mindegy,mert jó lett a vizsgám,pont jó. Persze tudom, ez nem a valós tudásomat tükrözi. De amíg a szüleimnek tetsző jegyek feszítenek vissza rájuk az indexből én befogom a szám, és csak kiflimosolygok egyet:ezt is megúsztuk. Márcsak 4et kell, a franc, a francosfranc, legyen már február... Mondjuk a mai napon nem sokmindent csináltam, de belül letisztáztam: ez jutalom a tegnapi sikeres vizsgámért (leggyakrabban magamat tudom megnyugtatni és becsapni-nem egy követendő tulajdonság=/) szóval délben keltem, már megint arra, hogy rámcsapódik a gumislepedő. Kezdem gyűlölni a gumislepedőket. Aztán nekiindultam a nagy világnak. Feketeharisnyában ,mert tél van és az az illendő. Ám mivel még most élem lázadó ifjúkoromat, inkább a feketét egy zöldrecseréltem, olyan búzafűlé-zöldre. A búzafűlevet éccsanya issza már 1 éve, mert van rá valami őrülttudományos magyarázata, hogy ez neki mennyire jó, amúgy ezt magáról a búzafűlé tökéletesen tudja titkolni:büdös,szarízű és randa. Jaj de a harisnyám nemvoltám randa,nagyon is szép volt, és pont egy szerdainapra méltó.=) Szóval nekiindultam a városnak és valami olyan késztetés jött rám, hogy én ma turkálni fogok. No nem a nózimat, ti bűzösborzok,hanem rucit!(kigondoltavolna..=)) És 1 nagycsomó turkálót bejártam. Fura volt,mert ilyen ritkán szokott lenni, a testemrevalót általában a már jólbevált hiperszuper üzletekben szerzem be, és turkálókba csak nagyritkán vetemedem. Dehát ma ez egy ilyen nap volt, és mentemésmentem, végignéztem egy rakat használtangolt,és néha a legidiótább darabokat próbáltam fel. Aztán olyan 4óra fele vettem kilóra kemény 300 ftért egy kockás blúzfélét, amit ha farmerszoknyával, meg csizmával párosítok elmehetek a farsangi bulájba tehenészlánynak is, szal 'túinván',nagyot kaszáltam. És ezzel meg is volt mára a jócselekedet.szupíí.=)Hoppá.Azt hiszem fontos elmondani, hogy miért is van ez a blogodvány. Persze nincs nagyhatalmas sztorija, amin mindenki sírvafakad//fetrengve hahotázik. Az egésznek már volt egy előzménye az "emesenszpészen", ahová először csak a bulájfotókat töltöttemfel, hogy a barátosnék, ne engem zaklassanak, hogy küldjemát,küldjemát. Aztán néha ha kiborultam, oda leírtam, hogy mennyire szemét az élet (így sejthető, hogy az nemtúl pozítív oldal, szoszi.) De rájöttem, hogy azt mindig az ismerősök olvassák,és már eléggé elegük lehet belőlem, meg annyira nem bizti, hogy tejfel ha mindenki tudja, hogy most te épp megakarsz halni. Ám feltételezhető, hogy itt is mindenki tudnifogja(ollé!), csakazért mégis ottvan az inkognító, hogy nemtudod sári vagyok e vagy julcsa, esetleg a nőilelkületű bandi.=) de ez nem újdonság.ennyiakisblogsztori.Amúgy mármár 'giniszbuknyi' magasságokba emelkedően lusta ember vagyok, naplóírásra is csak 16 évesen vetemedtem először,aztán mikor egy cirka ötvenlapos füzet kétévalatt betelt, és kotortam a szekrényből egy vadonásújat, az újból mindig kitépkedtem lapokat irkafirkának és az széthullott. Azóta napló nélkül tengetem sivár kis életem, szomorú.=( Ja ott tartottam, h lusti vagyok, ebből következik, hogy ez a blog sem lesz valami napontafrissülő meg hosszúéletű sem, deazért ne temessük előre a világot, csak vidáman és pozítívan előre! Nekem például a besemvetett ágyikóba,végtére is mélyen kimerített ez a mai nap.=)Na mostmár valóban fusselvéle, és puszipá.Nagyon úgy tűnik most belekezdek..jaa.