Ez a mai talán egy kicsit rendhagyó bejegyzés lesz, mert eddig nem sok szót ejtettem erről a témáról. De most eljött az ideje. Korábban talán említettem már, hogy a tavasz beköszöntével szeretnék kicsit változtatni az életmódomon, mert a munkanélküliként eltöltött télben amúgy sem sudár testem még tovább gyarapodott és sokszor azt veszem észre, hogy emberek közé sincs kedvem menni, mert rosszul érzem magam a bőrömben. Ez a jel éppen elég volt arra, hogy kicsit másképp alakítsam az életem. Jelenleg ott tartok, hogy március 19-én fogom megvenni a havi aerobic bérletem és heti 6x szeretnék is megjelenni az edzőteremben.
Azt gondoltam, hogy ez így elég lesz, aztán múlt hét vasárnap megnéztem a Food Inc. című dokumentumfilmet, ami nem egészen ezzel a témával kapcsolatos, de miatta elgondolkoztam, hogy vajon milyen adalékanyagokat tömök magamba nap, mint nap a boltban megvásárolt élelmiszerek elfogyasztásával? Sajnos akármennyire is szeretnénk nem tudjuk teljesen kiiktatni ezeket, mert sokszor még abban sem lehetünk biztosak, hogy a háromszor annyiba kerülő bio kaják valóban biók, legjobb lenne a saját magunk által termesztett és nevelt ételeket fogyasztani, dehát egy lakásban ez lehetetlen. Mindenesetre arra is rájöttem, hogy az én táplálkozásomban hol vannak a hatalmasnagy villogó piros felkiáltójelek, amiken muszáj változtatnom, és az első amire rájöttem, hogy hiába fogok naponta edzésre járni, ha ugyanannyi édességet eszem meg mint eddig.
Mert hát nem tagadom, szeretem a csokit, sőt imádom. S mostanában feltűnt, hogy inkább kibontok egy csokit, minthogy megpucoljak egy narancsot. Szóval ha nem is radikális, de valamiféle változtatásra szükség van. Mivel nagyon szeretem a csokoládé ízét, így tudom, hogyha teljesen megvonnám magamtól, akkor előbb-utóbb falásrohamok törnének rám, szóval a totális száműzetés helyett közel egy hete már csak diabetikus csokit veszek és abból is próbálok kevesebbet fogyasztani, mint korábban a hagyományosból (ez az ára miatt is könnyebben megy=)). Mikor megvettem az első szeletet, azt gondoltam borzalmas lesz, de tévedtem: szinte ugyanolyan ízű, sőt nekem még tetszik is, hogy nem annyira édes. A másik új barátom a natúr zabpehely lett, ő a gabonapelyheket és a cukros müzliket váltotta a reggelinél és aszaltgyümölccsel meg tejjel vagy joghurttal isteni!=) Illetve jobban szétnéztem a zöldségek-gyümölcsök táján, próbálok rászokni a sárgarépára, mert az majd a barnulást is segíti.
Jelenleg itt tartok, amin szeretnék még változtatni, hogy fehér kenyér helyett teljes kiőrlésűt fogyasszunk, mert ez is egy elég fontos pont. A jövőben pedig még érdekelne, hogy a hagyományos cukrot és lisztet miként lehet kiváltani, hogy az íz ugyanolyan maradjon.
Persze tudom még, hogy rengeteg dolgon változtathatnék és nem mondom azt, hogy a jövőben nem fogok becsábulni néha a mekibe egy sajtburgerre, nem kóstolom meg a frissen elkészült süteményt vagy hogy bulikban vodkanarancs helyett csak egy pohárka száraz vörösbort iszom majd. Nem akarom totális kontroll alá vonni az étkezésem, nem akarok mindig kalóriákat számlálni, mert hosszú távon ebbe beleőrülnék. Ugyanúgy szeretnék finom ételeket enni, csupán a hozzávalókat igyekszem ezentúl jobban megválogatni és amelyik káros összetevőt lehetséges minél gyakrabban kicserélni valami egészségesebbre. Persze örülnék ha ezáltal sikerülne fogynom is, de már az is jó ha nem leszek cukorbeteg, ha csökken a koleszterinszintem és öregkoromig élhetek.
Igazából most ennyit tudok írni erről a témáról, nagyon várom a hozzászólásaitokat, mert sokszor a szupermarketek aprócska bio- és diabetikus részlegén állva az árcímkékre pislogva úgy érzem az egészséges étkezés manapság luxusdolog. Várok minden tippet és ötletet és szívből ajánlom mindenkinek a fent említett dokumentumfilmet, akit kicsit is érdekel a élelmiszeripar.
További szép hétvégét: zsannu.*
