Sziasztok!
Gondoltam ha már többször említettem, hogy síelni megyek, illetve előtte sokszor azt is, hogy mennyire szeretek, akkor szentelek egy posztot ennek a sportnak. Persze nem akarok itt technikákba belemenni vagy elemezni a sípályán fellelhető outfiteket (pedig arról is lehetne hosszasan beszélni, főleg a már-már műalkotásoknak minősülő sapkákról=)) hanem szimplán csak arról akarok mesélni, hogy én mit szeretek benne és egy teljesen kezdő is miként tudja meglelni az örömét a küzdések közepette.
Azt mindenképpen fontos tudnotok, hogy eléggé elfogult vagyok, ugyanis nekem ez az egész létfontosságú dolog, egész eddigi életemet végigkísérte és remélem, hogy a jövőben is tudok legalább egy hétvégényi időt a hegyekben eltölteni. Apukám főiskolásként tanult meg síelni, majd amikor tanár lett részt vett a sítáborokban is. Nekem nem volt sok választásom, Anyával mentünk vele mi is és értelemszerű volt, hogy amint lábraállok már rám adnak egy minisílécet. Az én tanulási folyamatom elég lassú volt: első évben csak ráálltam a lécre, utána óvatosan csúszkáltam vele sík terepen, majd következő évben hóeke, oldalazás, tehát a felvonóig 2-3 év alatt jutottam el, viszonyításképpen ez tavaly Zs-nek kb. 5 óra alatt sikerült. Sajnos valós képet a tanulási folyamatról nem tudok adni, mert már elhomályosultak az emlékek, de még rosszabb esetben is 1 nap alatt túl lehet esni a szenvedősebb felén, utána pedig jóval élvezetesebb.
És hogy miért ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer próbálja ki a síelést? El is mondom a személyes élményeimért mindjárt!
- Sokan már az elején eltántorodnak, hogy nem bírják az állandó mínuszokat. Hát ha az utcai ruhában mennék ki én sem bírnám, de itt alapkövetelmény a vastagon öltözés, szóval a 3-4 réteg alatt már elviselhetőbb a hideg. Ráadásul mivel folyamatosan mozgásban van az ember szintén nem fázik. A kezdők pedig főleg izzadni szoktak amíg feloldalaznak a hegyre.
- Amint az ember már felvonózhat rögtön magasabbra jut, ahonnan gyönyörű a kilátás. A levegő sokkal tisztább és nincs túlzott hangzavar sem. Nekem életem egyik legszebb élménye volt, amikor szikrázó napsütésben felértünk a környék legmagasabb csúcsára. Tényleg mi voltunk a legmagasabban és még a felhők is alattunk voltak. Priceless.=)
- Persze nagyon fontos, hogy a balesetek elkerülése érdekében betartsuk a síkresz szabályait is, de amint az ember kicsit stabilabb, jöhet egy kis móka: erdei utak felfedezése - ahol csak pár mókus járt előttünk (ja meg persze a hegyi jeti=D), 5-6 emberrel összekapaszkodás és kígyóban lecsúszás - ennek rendszerint hatalmas esés a vége, de szakadunk is a röhögéstől, ugratók - ezek is igen szórakoztatóak és jócskán emelik az adrenalinszintet.
- Manapság a síelés már elég bulis sporttá nőtte ki magát: a hüttékben a finom kaják és forró italok mellett mindig buli van, az emberek együtt isznak, énekelnek és csak úgy örülnek az életnek Szlovákiában ennek még nincs akkora hagyománya, de a zene már itt is szokott szólni a pályán, úgy pedig nagyon jó csúszni.=) Egyre nagyobb hagyománya van az esti síelésnek is, de senkinek nem kell megijedni a sötéttől, mert reflektorokkal világítják ki a pályát.
- Nyilván a síruha nem a legszexibb viselet, de azért itt is lehet kicsit divatozni, belevinni az egyéniségünket. Amit említettem már, hogy őrültebbnél örültebb sapkákat látni, illetve a felszerelésünk is lehet egyéni, pár éve egy ismerősöm tervezte meg a snowboardja designját. Én tavaly akadtam rá egy padlizsán színű síkabátra, ami nagynagy love!=)
- És amikor már gyakorlottabb az ember, akkor megérzi a sebességet is, sokszor szinte olyan, mintha repülnék. Számomra nincs ehhez hasonló érzés.
Úgy hiszem nagyjából összeszedtem a legszebb részeket, persze mindez a snowboardozásra is igaz, csak abban semmi tapasztalatom sincsen, azért inkább a síelést említettem.
És most fel a kezekkel azoknak akik síeltek már vagy szeretnék egyszer kipróbálni magukat ebben a sportban!
Legyetek jók: zsannu.*
