Gondolom már mindenki szembesült azzal, hogy december van, amit én sokkal-sokkal jobban szeretek, mint előtte a novembert vagy utána a januárt, hiszen annyi jó dolog vár ebben a hónapban ránk, íme az én listám:
évforduló
mikulás
karácsony
szilveszter
finom ételek és sok sütemény
hóesés és vele együtt hóemberépítés meg hócsata
karácsonyi vásár
forralt bor
karácsonyi zenék
ajándékokat beszerezni majd adni és kapni
karácsonyi dekorációk a városban és itthon, karácsonyfa
karácsonyi és szilveszteri outfit összeállítása
Hirtelen nem jut más az eszembe, pedig biztos van még egy csomó dolog. Várom a ti listátokat is, onnan még biztos eszembe jut valami!
Bár most jöttem rá, hogy ez a kép így fekete-fehérben kicsit gyászos érzetet kelt, szomorúságra semmi ok, hiszen ma történt 2 éve, hogy egy szotés buliban összejöttünk Zs-vel. Bár akkoriban már nagyon vágytam egy tartós kapcsolatra, mégsem számítottam rá, hogy be is teljesül, ráadásul pont vele, akit már ismertem is, viszont az tény, hogy eléggé vonzódtam hozzá, jól éreztem magam a társaságában. Mostanában gyakran felidézzük a kezdeti emlékeket, kb. fél évig annyira a fellegekben jártam, hogy átsuhantam a vizsgaidőszakon, észre sem vettem, hogy tél van, hanem minden napot örömként éltem meg, és rengeteg sok szép pillanat született és sok-sok helyen jártunk is.
Nyilván 730 nap alatt nem lehet mindegyik ilyen felhőtlen és a lebegés is alábbhagyott, a második évben már több volt talán a szomorúság és ez főként a lobbanékony természetemnek és hisztériámnak köszönhető Sajnos ami a szívemen, az a számon és nem bírom elviselni, hogy ne nekem legyen igazam, ezért egy kívülállónak a sok veszekedés miatt úgy tűnhet, hogy végnapjainkat éljük, de mi ehhez az életmódhoz hozzászoktunk és estére mindig kibékülünk. Ráadásul a szerelem mellett a szeretet is nagyon erős, mert szeretem a vele töltött pillanatokat, szeretem azt a komoly tudományos természetét, (mégha néha falnak is megyek attól a sok magyarázástól) szeretem, hogy habár tűz és víz vagyunk mégis képesek vagyunk megtalálni az összhangot és szeretem amilyen ember mellette leszek. Korábban sosem gondoltam volna, hogy a szűk családomon kívül találok valakit, akinek teljesen magamat adhatom, aki lepukkantan is láthat mégis szépnek talál, ez annyira szuper dolog. Sajnos mindig rá kell jöjjek, hogy a baráti szálaim sosem elég erősek, (vagy az idő vagy a távolság vagy bármi egyéb próbájában rendre elbuknak) így mostmár Zs-t tekintem a legjobb barátomnak is, mert ő mindig mellettem van és őszintén számíthatok rá.
Nos befejezem az ömlengést, mert lehet néhányatoknál már súrolja a határt, mindössze úgy éreztem a saját blogomban kicsit meg kell emlékeznem erről az egészről.=) Na de, hogy ne csak ez a gyászos kép legyen fent mutatok egy vidámabbat, ez a kedvencem Görögországból:
Esetleg ha gondoljátok szívesen veszek ehhez a témához is bárminemű hozzászólást, kérdést, satöbbit, szívesen beszélgetek bárkivel úgy általában a kapcsolatokról, habár nem vagyok nagy szakértő. Puszilok mindenkit nagyon: zsannu.*
A napokban az egyik ismerősöm facebookra posztolt egy képet az Alfie c. filmből, bennem pedig újból feléledt a rajongás, nagyon imádom ezt a filmet. =]
Nyugalom, a történetét most nem fogom bemutatni, szerintem elég sokan ismeritek, aki pedig még nem látta, annak ejnye-bejnye és gyorsan pótolja be, jövőhéten kikérdezem!=) Persze az alaptéma nem egy nagy kunszt, én egy nőcsábász lelkivilágától nem is allélnék el, viszont a film képi világa, a stílusossága, a változatossága az ami magával ragad. Talán többeteknek már előálltam Jude Law imádatommal, viszont mostanra rájöttem, hogy ez inkább Alfie-imádat. Egyszerűen akárhányszor megnézem ezt a filmet, úgy érzem Alfienak nem tudnék ellenállni, annyira stílusos, van benne valami nagyon vonzó számomra, annak ellenére, hogy sokszor szemétmód viselkedik. Najó bevallom, alapból is vonzanak a rosszfiúk.=P
A másik nagy-nagy szerelmem a filmből Nikki, akit Sienna Miller alakít. Annyira gyönyörű, a ruhái, a sminkje: a füstös szem-nude ajkak kombó, amikor beharapja a száját, gyönyörű karakter, persze Siennát az életben sem kell sajnálnunk. Azért is kedvelem Nikki karakterét, mert ha máskor nem is, de a szerelmi életben én is hasonló vagyok: egyszer tündér, egyszer pedig hisztérika, persze azért annyira nem szélsőségesen. A kedvenc részem a filmben egyértelműen az ő felbukkanásával kezdődik, imádom azt a részt mikor behajol a kocsi ablakán, mikor szívja a spanglit és mikor Alfieval bevonulnak a szilveszteri buliba, az a szett, aww. Mikor először láttam, nagyon szurkoltam, hogy maradjanak együtt, imádom a viharos szerelmeket, mégha az esetek nagy részében szakítás is a vége.
Egyébként a filmben nem csak Nikki gyönyörű, hanem mindegyik női szereplő, még Susan Sarandon is, akinek a karakterét rühellem. (Bocsi Susan.)
Talán azt nem mindenki tudja, hogy ez a 2004-es Alfie egy remake, az eredeti Michael Caine főszereplésével készült még 1966-ban, nagy filmrajongóknak trailer itt.
Pár baromijó kép a filmből:
Végül egy klip, középpontban a két kedvencemmel:
Ti szeretitek ezt a filmet? Írjak még filmekről melyek meghatározzák az életem, vagy ezt hagyjam meg a filmes blogoknak? Várom a véleményeiteket, bigbighugs: zsanna.*
.jpg)
.jpg)
.jpg)
