a jelenlegi kedvenc polcom

Sziasztok!

Ez egy kicsit új téma lesz itt a blogon, de mostanában sokszor foglalkoztat, így gondoltam megosztom veletek.

Most, hogy Szegeden vagyok és tulajdonképpen nem csinálok semmit, folyton a lakás szépítgetésén jár az eszem. Tavaly azért nem igazán foglalkoztunk ezzel a témával, mert akkor még úgy volt, hogy nyáron új lakásba költözünk, végül ezt a lehetőséget nem vettük igénybe. Szóval július óta már egyértelmű, hogy egy darabig még itt maradunk, mivel közel van és nem is az a lelakott putri. Viszont annyira szuper lenne gyönyörűvé varázsolni! Hogy ne csak egy átmeneti egyetemista albérletnek tűnjön, hanem egy közös felnőtt lakásnak, ahova hívhatunk vendégeket.=)

Persze ennek a tervemnek rögtön gátat szab a pénz és a hely. Na igen a hely az nagyon kevés. Így a legfontosabb most a pompázatossá válás előtt, hogy új pakolóhelyeket teremtsünk főként az én cuccaimnak. Ezt a projektet már a hétvégén el is kezdtük, amikor is a régi, koliból áthozott polcokat felraktuk. Amit most megmutatok nektek egy ősrégi polc, átmeneti megoldás, mert mihamarabb át kell festeni, ez a szín nem passzol ide. Mégis mióta Zs felrakta nekem és én beleköltöztem, akkora boldogsággal nézek mindig rá. Mert végre látom a körömlakkjaimat és a gyűrűjeimet, nincs szanaszét szórva ezáltal a régi hely felszabadult és ott is jobban megtalálom amit kell.

Íme a polc,sajnos vakuznom kellett a foscsi idő miatt, így nem a legjobb a kép:

Mint láthatjátok tényleg nem nagy durranás, de szép aprólékosan tudunk haladni és jelenleg ez is boldoggá tesz.

Ti miként viszonyultok a lakásotok/szobátok szépítgetéséhez? Hobbi vagy szükséges rossz netán úgy gondoljátok, hogy albérletet felesleges csinosítani?

Várom az ötleteket, mert abból úgy érzem sosem elég.=) Puuuszka: zsann.*

weekly nails - viva la green

Hello!

Hát először is bocsánat, egy kis reklámhelyével kell indítanom a posztot, de annyira szuper érzés leírni, hogy weekly. Már meséltem nektek, hogy régebben a pedantériám (ami kb. kizárólag ezen a területen mutatkozik) miatt régen a körömlakkok nálam max. 3 napig bírták. Ám mióta én is felfedeztem az essence BTGN alap és fedőlakkját az átlagos idő 6 nap.(fújj ez tényleg mekkora sablonos reklámduma.) Persze volt ennél rosszabb is, de olyan is volt, mikor 8 nap után már annyira le volt nőve, hogy zavart és ezért mostam le. Úgyhogy ez a meghosszabbodott szavatosság új távlatokat nyitott előttem és elhatároztam, hogy nem lustálkodom a körömfestéssel: új hét új köröm!=)

A másik ami fontos, hogy én nem igazán szeretem cifrázni a körömdíszítést. Általában sima lakk, maximum néha egy kis csillám, de ennyi. Ennek az okát nem taglalom, maradjon az én bolondságom. Szóval ez a 'rovat' nem lesz a legizgalmasabb, csupán a színeket mutatom meg és ha már egy mások által halálramutogatott színt teszek fel nyugodtan kattintsatok tovább. (Persze az is lehet, hogy ezzel az egy képpel véget is ér a széria.)

Eheti áldozatom az essence új kollekciójából való: 79 viva la green. Mikor először még megláttam a honlapon, azt hittem az essence kihozta őszre azt a lakkot, amit én fél nyáron át kerestem és végül kikevertem magamnak (dilemma itt). Szóval nem is akartam megvenni, de aztán a rossmannban már láttam, hogy ez egy sötétebb árnyalat, így utazott velem haza és ezzel legyőzte a moyra rikitózöldjét (hiába, az csak szexi napbarnított testen a brutál) illetve a show your feet iced mint frappéját (rohadjanak meg, mert ez tényleg olyan, amilyet annó kerestem.)

Egyébként ez inkább tavaszias-nyárias szín, de idén elhatároztam, hogy őszre és télre is maradok a színesebb lakkoknál. Majd kiderül mennyire sikerül megtartani az ígéretemet. =)

Ja és képzeljétek, miután kifestettem a körmömet ráeszméltem, hogy van egy ugyanilyen színű gyűrűm, hohohóóó!=) (Ezt a jobb felső képen ti is láthatjátok.)

Hát ennyit mára, szurkoljatok, mert ma én főzöm az ebédet, lasagne lesz. Puszi: zsann.*

(u.i.: Húú még lenne egy kérésem, azoktól a cukiktól akiknek kint van a blogom oldalsávban. Megtennétek, hogy törlitek, majd újralinkelitek a blogom, mert még a régi névvel van kint és szerintem ez más módon nem is fog változni. Bocsi a hajcihőért és köszi.)

Na de ki is az a warlenka?

Sziasztok!

Mint nyilván észrevettétek eléggé átalakítottam a blogom. 2011. január 15.-e óta futott azzal a dizájnnal és nekem mostanában folyton azon járt az eszem, hogy miként alakíthatnám át. Nevet is újat adtam neki. Az előző, a gondolatsárga nejlonharisnny még a legelső msn spacemnek volt a neve, ahova leginkább a bánataimat írtam 15-16 éves koromban. Aztán 2009-ben töröltem az egészet és egy igazi blogba kezdtem a blog.hu-n, de a név változatlan maradt. Sajnos ott elég sok gond volt a szerkesztéssel, így az írást is hanyagoltam. Majd a 2. blogszülinapon úgy éreztem, hogy ismét bele kell vágnom és így kerültem a blogspotra, változatlan névvel, ám új dizájnnal. Itt a blogspoton teljesen új távlatok nyíltak meg előttem. Soha nem gondoltam, hogy valaha több, mint 100 ember érdemesnek tartja az írásaimat arra, hogy ráklikkeljen a követés gombra és, hogy naponta néznek rá az emberek az én kis blogomra. Ez idő alatt a blogolás révén sok-sok új embert is ismertem meg, legtöbbjüket online és párukat személyesen. Ahogy az előző posztban is kifejtettem sok új praktikát tanultam el és bele sem merek gondolni még mennyi minden vár rám. Viszont úgy éreztem a régi név már nem tükrözi teljesen amit mutatni akarok. Már kiléptem az iskoláskorból és a nyomasztó gondolataiból, épp próbálom elkezdeni a 100%-ban önálló életem, egyszóval épp itt az ideje, hogy levessem a harisnyát.=)

Na de miként jött a warlenka? - merül fel talán sokatokban a kérdés. Ez bizony már egy régebbi történet, kb. 4 évvel ezelőtti. Amikor akkori lakótársammal leköltöztünk Szegedre sokat jártunk bulizni és előszeretettel ismerkedtünk is. Egyszer kitaláltuk, hogy mutatkozzunk be álnéven, így született meg alteregóm: warlenka, (a nevet egyébként a marlenka sütemény első betűjének megfordításából alkottuk.) a lengyel cserediák. Ezekután elég sok vicces sztori és áthalandzsázott éjszaka következett. Ma már nem igazán csinálnám ezt az átverést, mert párszor volt, hogy valaki rájött és bepöccent, de a barátaim még sokszor emlegetik warlenkát.

Így arra gondoltam az url-cím után a blog is megérdemli, hogy ezt a nevet kapja, hiszen warlenka is én vagyok, ahogy a blog is én vagyok. Mindkettő a személyemnek egy lenyomata, de mégis kicsit más, mint ha én lennék, mert én az írás által úgy érzem jobban meg tudok nyílni, mint személyesen.

Nahát nem akarom itt ragozni tovább a dolgokat, azt viszont tudnotok kell, hogy csak a külső változott, a tartalom az ugyanaz lesz, mint eddig és igyekszem érdekes posztokat írni és fejlődni is.

Remélem velem maradtok, én számítok rátok, hataaaaalmaspuszi: zsannu.*