I ♥ beauty bloggers

Sziasztok!

Ez a mai csak egy rövid bejegyzés lesz, mert már későre jár és nem akarok holnap délig aludni.

Szóóval mikor még nyáron mini közvéleménykutatást végeztem sokan kértétek, hogy legyenek sminkes bejegyzéseim is. Én szívesen készítek nektek, csak szerintem sok újdonsággal nem szolgálnék nektek, hiszen bár 16 éves korom óta sminkelek, általában mindig hasonlót készítek és szégyellem, de a hatalmas nagy 120as palettámat is csak különleges alkalmakkor veszem elő.

Viszont tele van a blogvilág mindenféle beautyblogokkal, a kezdőktől a profikig, szerintem nem kell bemutatnom nektek őket és higgyétek el, az én tudásom eltörpül az övék mellett. Én is gyakran olvasom őket és sokat tanultam már tőlük.

Ebben a posztban erről szeretnék kicsit beszélni, hogy én ezalatt a több, mint 10 hónap alatt (mióta átpártoltam a blogspotra) mit tanultam tőlük, mi az amit lehet, hogy még a mai napig sem tudnék, ha nem léteznének a sminkesblogok.

1. szemhéjalapozó - lehet, hogy ultraciki, de egy éve még az egész arcommal együtt a szemhéjamat is lealapoztam, aminek persze az lett az eredménye, hogy a nap végére az egész sminkem lemászott. Aztán olvastam erről a termékről és azóta az artdeco és a catrice szemhéjalapozóját is próbáltam már.

2. púder - húúú ez is gáz, de én soha nem púdereztem, mert erről mindig a maszkszerű hatás jutott eszembe. Manapság sem viszem túlzásba, csak épp annyit, hogy ne legyen olyan a T-vonalam, mint ami frissen vixoltak.

3. highlighter - igen, ez is alaptermék és hatalmas hatást lehet vele elérni, jelentem most már én is alkalmazom.

4. ecsethasználat - régen az ecsetkészletem csak egyetlen pirosítóecsetből állt és annak sem érdekelt a tömöttsége. Én is az applikátor-használók lelkes táborába tartoztam és az első ecsethasználat kicsit fura is volt, de ma már én is azt mondom: csak az ecset.

5. élénk rúzsok - talán köztudott, hogy eléggé utálok bármit is a számra kenni, mert vékonyabbnak érzem tőle, de néha már kacérkodom az élénkebb rúzsokkal is. Persze az igazi még mindig a nude száj.=)

6. hajas dolgok - ricinusolaj, tojássárgája, vazelin, tejproteines pakolás - csak néhány dolog, amiket már én is kipróbáltam hajamra, a blogokban olvasott tippek hatására. Régen a hajmosás és balzsamozás után véget is ért a szeánsz, de szerintem a hajam ezt az új korszakot jobban élvezi.=)

7. szemöldökformázás - Azt gondoltam: az én szemöldököm ki van szedve, más nem is kell. Pedig egy szép archoz karakteres szemöldök is illik. Így az új legjobb barátom a csipesz mellett a szemöldökceruza.

Biztos van még rengeteg dolog, de most hirtelen ennyi jutott eszembe.

Ám vannak még dolgok amiket szeretnék megtanulni:

1. árnyékolás - millió videót néztem már, ahogy kerek arcból oválisabbat, dundi orrból hegyeset, sőt még kis mellből is bomba dekoltázst készítenek - és mindezt smink segítségével. Én is nagyon szeretnék finomítani az arcomon, de sajni még a technikát nem igazán tudtam elsajátítani.

2. színes sminkek minden napra - nagyon szeretnék minden napra a ruhámhoz passzoló sminket készíteni, de még nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy eltérjek a megszokott napi sminkemtől.

3. stabil vízvonal - ez főleg bulikban jelent problémát, hogy kihúzom a szemem a vízvonalon, vagy picivel alatta és mivel eléggé könnyezős típus vagyok pár óra múlva csinin lefolyik oldalt az egész. Próbáltam már oda is szemhéjalapozót tenni, próbáltam tusecset segítségével por állagú szemhéjpúderrel fixálni, de semmi sem segített. Várom, hogy valahol ráleljek a tuttinger tippre.

ÉS persze még milliónyi apróság, amitől szebb (és nem mellesleg ügyesebb) lehetek!

Nos igaziból mára ennyit akartam, bocsi ha valamit kihagytam, annyira agyaltam rajta, hogy minden meglegyen. Ja és írjatok tovább beautybloggerek és persze más bloggerinák!=)

Puszi: zsann.*

sick

Sziasztok!

Először is ami a legfontosabb, hogy szeretném megköszönni a tegnapi csüggedt posztomra érkezett megjegyzéseiteket. Sajnos az elég könnyen feladósok táborába tartozom és a kritikát is nehezen viselem, de a pozitív dolgok mindig motiválnak. Most már összeszedtem magam és nem adom fel, hiszen nagyon ritkán sikerül elsőre minden és harcolni kell, szóval mostantól fighter-üzemmód on és ha megremegnék esetleg majd segítsetek.=)

Tegnap este már megpróbáltam átlendülni a holtponton és a melankóliám meg a lázam ellenére összedzsuváztam magam és Zs-vel mentünk a koliba iszogatni. De sajnos a betegség legyőzött, nem tudtam jól érezni magam, pedig bolyongtam erre-arra és az alkohol sem tette meg hatását. Több csalódás is ért az este folyamán, így a buli helyett a hazát választottam. Zs már előbb elindult, felhívtam, hogy várjon meg és rohantam felé, akkor már bőgtem mint egy hülye és annyira megnyugtatott, hogy megölelhettem. Mindig újból és újból rájövök, hogy ő az egyetlen ember akire bármikor számíthatok.

Ezek után próbáltam aludni, de nem nagyon ment, nagyon nehezen kaptam levegőt és mivel volt már asztmarohamom korábban, inkább hajnalban elmentem az ügyeletre. Képzelhetitek mekkora szíves fogadtatás ért, az asszisztens majdnem elzavart onnan, az orvos pedig közölte, hogy mandulagyulladásom van. Ez mind szép és jó, csakhogy nekem kivették a mandulámat még 5évesen. Így inkább délelőtt elmentem a fül-orr-gégére, ahol az orvos közölte, hogy tényleg nincs mandulám csak a garatom van kedvesen bedagadva. Így kaptam egy rakat gyógyszert, délután be is vettem az első adagot, amitől az orrcseppnek makacskodó orrom 3 nap után végre kidugult, priceless. (Húú bocsi, nem akartam teljes kórismét írni.)

Szóval most kicsit külső-belső rottyon vagyok, a borozgatás helyett a gyógyszerekkel mulatok, így nektek kell helyettem is kihasználni a hétvégét.

Nosakkor:

webcamos, ágybanfekvős, betegenvigyorgós üdvözlet.

pp: zsann.*

bukta.

Sziasztok!

Hát végre elérkezett az idő, beszélhetek a titkos akcióról, mert kiderült az eredménye. Próbálnék róla hosszan írni, de most kaptam meg az értesítést és kicsit lesújtott a dolog.=(

A lényeg, a lényeg és nyilván sokan tudjátok, hogy munkát keresek Szegeden. És a munkakeresés nem olyan egyszerű dolog. Már több hónapja olvastam az inditex hirdetését, hogy eladókat-pénztárosokat keresnek a szegedi Árkádban frissen nyíló üzleteikbe. Mikor először megláttam a hirdetést elfogott a vágy, ugyanis én is nagyon szeretem a cuccaikat és azt a filozófiát amit képviselnek. De gondoltam felesleges megpróbálnom, úgysem vagyok én olyan stílusos ember, hogy felvegyenek. El is ült a dolog, majd kb. egy hete láttam meg a hirdetésüket megint. Gondoltam nincs vesztenivalóm, így jelentkeztem. Vissza is hívtak állásinterjúra hétfőre. Közben Anita e-mailben felkészített, hogy mire számíthatok, hiszen ő neki már sikerült elnyernie az állást. Izgatottan mentem a válogatóra, de sajnos szokásomhoz híven elkéstem (talán ez volt az első negatív jel) így csak eggyel későbbi csapatba jutottam be. Amúgy maga az interjú szuper volt, nagyon jól éreztem magam és vissza is hívtak a második körre, a személyes elbeszélgetésre, ami nekem szintén tetszett. Boldogan jöttem haza és azóta is minden gondolatom e körül forgott, hogy mennyire jó lenne, abba a csapatba tartozni, milyen lesz majd az életem ha netán ott dolgozom, stb. Bevallom, lehet kicsit túlságosan beleéltem magam, nem szeretem én sem ha ez van, de valahogy most nagyon vágytam rá, és a gondolataim szélsebesen fonódtak a munka köré.

Ehhez képest most jött a HR-től a mail, hogy nem engem keresnek, de persze további sok sikert a karrieremhez. Karrier? Nekem olyan nincs. Most csalódott és szomorú vagyok, egyszerűen nem akarok munkát keresni már, mert nem akarok több felesleges beleélést és aztán újabb pofont. Azt is meg kell tanulnom, hogy álmodozni szép és jó, de a valóságban ha nem vagy vékony és ultrastílusos akkor ne jelentkezz a zarába dolgozni, mert úgysem vesznek fel. Ja meg life is hard, perszehogyne. =(

Sajnálom, hogy nemtudtam nektek jobb híreket hozni, remélem ti azért jólvagytok, üdvözlet nektek: zsannu.*